Valószínűleg soha nem tudjuk meg, hogy a szombati esküvő összesen mennyibe fáj, ám azt, hogy mennyi lesz belőle közpénz, talán majd ki lehet deríteni: szombaton le kell zárni a Margit körutat meg minden mást is, ami az M1-es autópálya felé vezet, sőt talán még a sztrádát is. Hiszen védett emberek indulnak mulatozni, ilyenkor a TEK-nek is meg a Kormányőrségnek is mennie kell, hogy Kövér László saját véderejéről már ne is beszéljünk, ráadásul később e hadaknak el is kell vegyülniük a násznép soraiban, a rendőrségnek meg biztosítani a gondtalan kijutást a fővárosból, és még ki tudja, mi mindent. Biztos ingyen.
De a legjobb mégis a Tiborcz-tanyára vezető számozatlan út szép, igaz története, mert ahhoz a kutya nem nyúlt évtizedek óta, most viszont öt perc alatt befoltozták az összes krátert rajta. Nehogy má’ beverje a fejét valamelyik sportkocsival érkező vendég. A magát illetékesnek érző cselédség a szívéhez kap, s így sikolt: Jaj, tekintetes uraiméknál lagzi készül, oszt még kátyúba esik valamelyik szekér, gyorsan, hegyibe, pofozzuk már ki azt az utat, hadd legyen zavartalan a kisasszonka lakodalma. S menten kisereglettek az útra, csak úgy égett a kezük alatt a munka… Volt, aki még a kabátját is ráterítette egy-egy makacs pocsolyára.
Dolgukat az út porában így bevégezvén, ki-ki a jól végzett munka boldog tudatával tért haza. Megint sikerült kinyalnunk hatalmasék valagát, biztosan nekünk is leesik majd valami, trafik vagy koncesszió, bármi legyen is az, biztos csurran-cseppen belőle.
A bulvárlapok nyilván beszámolnak majd arról is, hány mázsa húst és hektoliter bort fogyasztanak a magas vendégek, ám a pompás maskarák, a boldog ifjú pár és az államilag garantált jó hangulat – vajon Mága Zoltán húzza nekik? – se tévesszen meg senkit: ez itt nem a mai Abszurdisztán.
Hanem a kétszáz évvel ezelőtti.
