Hoppál Péter börtönről álmodik

  • narancs.hu
  • 2015. április 6.

Villámnarancs

A kulturális államtitkár végre nagyot álmodik. Igaz, nem kulturális államtitkárként.

Hoppál Péter nem beszél a levegőbe, sőt amióta ő lett a kulturális államtitkár, voltaképpen nem mond semmit. Mindez jól mutatja a kormány viszonyát a témához. Íme egy hűséges papagáj, aki pontosan tudja, meddig mehet el. Semeddig.

Hoppál nemcsak államtitkár, hanem országgyűlési képviselő is, és úgy tűnik, súlytalan hivatali ténykedését a körzetében, Komlón, „lakossági vonalon” igyekszik kompenzálni, mi több, befolyását érvényesíteni. Már csak azért is, mert Komló ringbe szállt. Egy milliárdos beruházás a tét. Figyeljék csak, mit mond!

„A beruházás komoly lehetőség a városnak, ezért személyesen is bízom a pályázat sikerében. Ekkora nagyságrendű új munkahely nagyon ritkán jelenik meg egyszerre Komlón, ráadásul ezúttal nem egy könnyedén továbbköltöző cégről, hanem évtizedekig stabilan megmaradó, állami intézményről van szó.”

De miért is lobbizik ilyen elánnal Hoppál, mi lehet olyan ezekben a válságos időkben, ami évtizedekig stabilan működik? Nos, az új börtönről van szó, a komlói önkormányzat ettől várja a város felvirágzását, 250 új munkahelyet stb.

Még az is lehet, hogy igazuk van, de azért mégiscsak milyen ország az, ahol egy 25 ezer lakosú város egy sitt megépítésében reménykedik, és a projekt legharsányabb támogatója a kulturális államtitkár?

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.