Horrorparódia: Gajdics Ottó, mint egy öreg párttitkár, fenyegetőzve beszél a saját remek humoráról

  • narancs.hu
  • 2017. február 11.

Villámnarancs

Nagyon bírja ő a kormányellenes humort, de amikor a pudli levedli a bundáját, ő is vicsorog.

Pár nappal ezelőtt a Kétfarkú Kutya Párt egy 2024-es kiadású elképzelt lappal állt elő, amelyben egyebek mellett a kanadai sportlövők vendettájáról és a Rákóczi útra tervezett stadionról is szó esett.

Mindennek még előtte vagyunk: a Kutyapárt víziója egy 2024-es címlapról

Röviddel később a pártharsona ment neki a viccpártnak, s közölte:

„a megtévesztő és félrevezető laphoz a Magyar Időknek nincs köze,

annak terjesztése miatt lapunk vezetősége jogi lépéseket tesz”.

Aki azt gondolta, hogy a dolog ezzel (egyelőre) el van intézve, nagyot tévedett, tegnap ugyanis a Magyar Idők főszerkesztője, Gajdics Ottó is tollat ragadott mérhetetlen felháborodásában.

A dologban nem az az érdekes, hogy Gajdics kioktat, fenyeget, lesajnál, és a végén arra lyukad ki, hogy „nem vagytok humorosak, fiúk”, hanem az, ahogyan saját magát is beleszerkeszti szövegébe.

„Még véletlenül sem szeretnék egy besavanyodott, mosolytalan, pokróclelkű vénembernek tűnni, nincs semmi bajom a politikai humorral” – írja, sőt hozzáteszi, akkor is képes kacagásra,

„ha a vitriolba mártott toll hegye történetesen az általam preferált irányzatot pécézi ki”.

„Tudok nevetni azon is, ha saját esetlenségem, tévedéseim, túlzásaim kerülnek pellengérre” – folytatja, ezért igazán sajnálhatjuk, hogy ahelyett, hogy egy jó kis orbános viccet elmesélne, amin legutóbb jókat derült, megint csak fenyegetni kezd, ráadásul azzal, ami jelenleg a legnagyobb vicc a magyar sajtóban, hogy

a Magyar Idők egy oknyomozó médium.

„Mondhatnám, hogy elég volt, de tudom, hogy a java még csak ezután következik. Hol van még a kampány, amikor majd levedlik a pudliszőr és előtűnik alóla a sakál bundája. Nincs kétségünk, mit művel majd a megvadult jószág, ha mégis kiderítjük, ki mennyivel támogatta olimpiaellenes szerencsétlenkedésüket” – ígéri tehát a pártharsona főszerkesztője, mintha bárkinek is kétsége lenne afelől, hogy valójában milyen szándékai vannak a Magyar Időknek.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.