Jó lehet Matolcsy György rokonának, ismerősének, puszipajtásának lenni. Jó lehet haramiának lenni

  • narancs.hu
  • 2016. április 23.

Villámnarancs

Tegnap napvilágra kerültek a Magyar Nemzeti Bankhoz köthető alapítványok szerződései. Ismerősökkel, rokonokkal, csókosokkal.

Jó lehet Matolcsy György valakijének lenni. Sőt úgy tűnik, sokkal jobb bármi másnál. Jó lehet például Matolcsy unokatestvérének és mellékesen a vs.hu tulajdonosának lenni, mert így a hírportálnak leesik 500 millió. Jó lehet Matolcsy egykori titkárnőjének lenni, mert így 20 millióért írhatja meg a főnökről szóló könyvet, és higgyék el, ez csak a jéghegy csúcsa. (A részletek itt és itt és itt és itt és itt és itt.)

És milyen a jéghegy? Eszméletlen.

Szó szerint. Ha ugyanis megnézzük azokat az összegeket, amelyeket a jó bankár alapítványai kifizettek ilyen-olyan munkákért, nem marad más: elakad a szavunk. Sem sóhajtani, sem káromkodni nem tudunk. Egyszerűen lebénulunk. Attól, hogy a normális ember számára felfoghatatlan cinizmusnak, gátlástalanságnak és pökhendiségnek még mekkora tartalékai vannak.

És nemcsak azért, mert az ügyészségnek bizonyosan nem lesz kifogása az ügymenet ellen, hanem azért is, mert egy hét múlva már nekünk sem.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.