Kövér László szerint most már a polgári értékrend szerves része a Gucci, a Pasa park és a Rolex

  • narancs.hu
  • 2016. április 23.

Villámnarancs

Az „Imigyen szólott Kövér László a fiatalokhoz” turné újabb fantasztikus felszólalása.

A házelnök tegnap a Fiatalok a Polgári Magyarországért díjátadón domborított. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Iubilate leánykarának és a Honismereti Szövetségnek ítélte oda idén a Fiatalok a Polgári Magyarországért díjat a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriuma. 11. alkalommal kerül sor az elismerés átadására – hívta fel a figyelmet a pénteki díjátadó ünnepségen Gulyás Gergely, az alapítvány főigazgatója (hogy mik ki nem derülnek), ám a show-t – ahogy szerdán, úgy most is – Kövér László lopta el.

A házelnök mostanában annyira beleélte magát a „Bölcs öreg kobold” szerepkörébe, hogy azon sem lepődnénk meg, ha deréktól lefelé balerinának öltözve tolná.

„A polgári értékrend, a polgári Magyarország közösségének egyik vezérfonala a mértéktartás és igényesség, a krajcáros minőség ösztönös elutasítása, az értékes és silány közötti mindennapos választás az előbbi javára” – mondta Kövér, s ahogy erről a tudósítás beszámol, „szavai szerint az igényesség, a mértéktartás, a közösség, a nemzet, a haza szolgálata alkotják a polgári Magyarország fundamentumát, a fiatalok feladata pedig ezek korszerű értelmezése”.

E szép szavak hallatán csupán egyvalamit sajnálunk. Azt, hogy Kövér elfelejtett konkrét példákkal szolgálni. Szívesen segítenénk neki, ám ha sorra vesszük, hogy végeredményben mi mindent művelt Kövér pártja, illetve néhány „Fidesz-közeli” személy a „krajcáros minőség elutasítása tárgyában”, ha megszakadunk, akkor sem jutnak más hívószavak az eszünkbe, mint Pancho, Gucci, Pasa, Rolex. Vagy éppen a budai vár.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.