Kásler: „Létezik nemkívánatos irodalom”

  • narancs.hu
  • 2018. július 27.

Villámnarancs

De a miniszternek nincs kedvenc könyve.

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere interjút adott a kormánybarát Origónak. Az interjúban két szokatlan dolog is történik: Kásler megnevezi az emberi élet értelmét és megpróbál valami értelmeset mondani a kultúráról, ha már az is a gigaminisztériuma alá tartozik.

Az emberi élet értelme természetesen a gyerekvállalás ösztönzésének kedvelt témájánál merül fel. Kásler szerint a pénz, lakás, biztonság csak egy dolog, ugyanis más is kell: „motiváció”, „lélek” és „életszemlélet”. Tudnia kellene mindenkinek, hogy „az emberi élet értelme” az, hogy „világra hozzuk az utódunkat, akiben élünk tovább az idők végezetéig”.

false

 

Fotó: MTI – Bruzák Noémi

Figyeljünk oda, mit mond a miniszter. Aki világra hozza utódját, utódján keresztül örökké él. És aki nem hozza világra utódját, az elkárhozik? Duplán hal meg?

Bár ez elég súlyos paradoxonnak tűnik számomra, Kásler szerint a nevelés – „a gyerekek már óvodás koruktól kezdve találkozzanak a családi örömökkel” – legfőbb célja az, hogy a gyerekek „megértsék és megérezzék” ezt. Vagyis hogy megtanulják az élet értelmét?

És akkor felemelkedik nemzetünk, mondja Kásler.

De forduljunk rá a kultúrára, mert ugyan Kásler a minisztere, nem világos, hogy neki vagy államtitkárának, Fekete Péternek mi a szándéka a területtel.

Az Origo jó kérdést tesz fel, mert könnyűt kérdez. Mi a kedvenc könyve, filmje a miniszternek? Ilyet Kásler nem tud megnevezni, nincs kedvence. Viszont kettő mondat alatt eljut oda, hogy „létezik nemkívánatos irodalom”, ami azért nemkívánatos, mert „nem ahhoz segíti az embert, hogy emberhez méltó életet éljen, hanem a szabad akaratot eltolja abba az irányba, hogy válassza a rosszat”.

Vajon mi lenne Kásler példája erre a gonosz, az embert a szabad akarat eltolásán keresztül rosszra ösztönző irodalomra?

 

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.