Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere interjút adott a kormánybarát Origónak. Az interjúban két szokatlan dolog is történik: Kásler megnevezi az emberi élet értelmét és megpróbál valami értelmeset mondani a kultúráról, ha már az is a gigaminisztériuma alá tartozik.
Az emberi élet értelme természetesen a gyerekvállalás ösztönzésének kedvelt témájánál merül fel. Kásler szerint a pénz, lakás, biztonság csak egy dolog, ugyanis más is kell: „motiváció”, „lélek” és „életszemlélet”. Tudnia kellene mindenkinek, hogy „az emberi élet értelme” az, hogy „világra hozzuk az utódunkat, akiben élünk tovább az idők végezetéig”.
| ||
Figyeljünk oda, mit mond a miniszter. Aki világra hozza utódját, utódján keresztül örökké él. És aki nem hozza világra utódját, az elkárhozik? Duplán hal meg?
Bár ez elég súlyos paradoxonnak tűnik számomra, Kásler szerint a nevelés – „a gyerekek már óvodás koruktól kezdve találkozzanak a családi örömökkel” – legfőbb célja az, hogy a gyerekek „megértsék és megérezzék” ezt. Vagyis hogy megtanulják az élet értelmét?
És akkor felemelkedik nemzetünk, mondja Kásler.
De forduljunk rá a kultúrára, mert ugyan Kásler a minisztere, nem világos, hogy neki vagy államtitkárának, Fekete Péternek mi a szándéka a területtel.
Az Origo jó kérdést tesz fel, mert könnyűt kérdez. Mi a kedvenc könyve, filmje a miniszternek? Ilyet Kásler nem tud megnevezni, nincs kedvence. Viszont kettő mondat alatt eljut oda, hogy „létezik nemkívánatos irodalom”, ami azért nemkívánatos, mert „nem ahhoz segíti az embert, hogy emberhez méltó életet éljen, hanem a szabad akaratot eltolja abba az irányba, hogy válassza a rosszat”.
Vajon mi lenne Kásler példája erre a gonosz, az embert a szabad akarat eltolásán keresztül rosszra ösztönző irodalomra?
