Magára vette – Orbán Viktor, az Oscar-díjas

  • narancs.hu
  • 2016. február 29.

Villámnarancs

A miniszterelnök mindössze két tőmondatot szentelt a Saul fia sikerének. Meglátta magát benne.

„A magyar film nagy napja. Mindenkinek köszönjük” – írja Facebook-bejegyzésében. Persze, azt is lehet gondolni erről, hogy az alkotóknak mond köszönetet. De azok után, hogy a Saul fia Golden Globe-díjáról rögtön az jutott Orbán Viktor eszébe, hogy milyen remek filmtámogatási rendszert hozott létre az ő kormánybiztosa, ne legyünk ennyire naivak. Hiszen ha az alkotókra gondolt volna, írhatta volna azt is: „Gratulálunk az alkotóknak”.

De nem. Orbán megköszöni többes szám első személyben – vagyis ő maga is részese ennek a sikernek, az ő díja is, mi több, leginkább az övé, ahogy a fociválogatott kijutása az Eb-re is neki köszönhető. Minden bizonnyal csak annyit fogott föl ebből az egészből, hogy ő csinálta meg Andy Vajnát, a Saul fiát pedig a Filmalap finanszírozta, vagyis…

Milyen kár, hogy évértékelő elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a hajnali ceremónián.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.