Lázár, L. Simon és a legnagyobb magyar

  • narancs.hu
  • 2016. március 3.

Villámnarancs

Jaj, de jó: „Széchenyire emlékezne a Fidesz”!

„Határozati javaslattal emlékezne meg gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójáról Lázár János és L. Simon László.”

Majd ezt írják a Fidesz.hu-n: „A Miniszterelnökséget vezető miniszter és államtitkára – képviselői indítványként – szerdán nyújtotta be a parlamentnek azt a javaslatot, amely szerint az Országgyűlés kinyilatkoztatná, hogy érvényesnek tartja, egyetért és szellemi értelemben követendőnek tartja a Széchenyi emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1925-ös jogszabályt. A Ház az indítvány szerint kimondhatná, hogy üdvözli a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum állandó kiállításának újrarendezését és a nagycenki Széchenyi-kápolna felújítását, továbbá felkérné a kormányt egy tudományos szimpózium megrendezésére. Az Országgyűlés emellett arra kérné a Magyar Postát, hogy emlékbélyeg kiadásával tisztelegjen Széchenyi István emléke előtt. A kormánypárti javaslat azt is szorgalmazza, hogy minden anyaországi és Kárpát-medencei magyar közösség megemlékezzen a legnagyobb magyarról.”

Most ne menjünk abba bele, hogy egy normális országban valószínűleg nem jönnének olyan abszurd szöveggel, hogy „a Ház az indítvány szerint kimondhatná, hogy üdvözli a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum állandó kiállításának újrarendezését”, és valószínűleg nem emlegetnének egy 1925-ös jogszabályt sem egy 19. századi történelmi személy kapcsán. Ne menjünk bele, mert ez csak a kisebbik baj. Sokkal rosszabb, hogy ma Magyarországon ha egy szövegbe a „Lázár”, az „L. Simon” (vagy újabban a „Magyar Posta”) szavak kerülnek, akkor teljesen felesleges bármi mást leírni. Széchenyi nevét viszont egyenesen ízléstelenség.

Úgyhogy kíváncsian várjuk a folytatást, vagyis a sok-sok ragyogó alkalmat a közpénz kreatív felhasználásával kapcsolatban.

Még az is megeshet, hogy a jeles alkalomra elkészítik a Hídember 2. című filmet. Pont azt ne?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.