Lázár, L. Simon és a legnagyobb magyar

  • narancs.hu
  • 2016. március 3.

Villámnarancs

Jaj, de jó: „Széchenyire emlékezne a Fidesz”!

„Határozati javaslattal emlékezne meg gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójáról Lázár János és L. Simon László.”

Majd ezt írják a Fidesz.hu-n: „A Miniszterelnökséget vezető miniszter és államtitkára – képviselői indítványként – szerdán nyújtotta be a parlamentnek azt a javaslatot, amely szerint az Országgyűlés kinyilatkoztatná, hogy érvényesnek tartja, egyetért és szellemi értelemben követendőnek tartja a Széchenyi emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1925-ös jogszabályt. A Ház az indítvány szerint kimondhatná, hogy üdvözli a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum állandó kiállításának újrarendezését és a nagycenki Széchenyi-kápolna felújítását, továbbá felkérné a kormányt egy tudományos szimpózium megrendezésére. Az Országgyűlés emellett arra kérné a Magyar Postát, hogy emlékbélyeg kiadásával tisztelegjen Széchenyi István emléke előtt. A kormánypárti javaslat azt is szorgalmazza, hogy minden anyaországi és Kárpát-medencei magyar közösség megemlékezzen a legnagyobb magyarról.”

Most ne menjünk abba bele, hogy egy normális országban valószínűleg nem jönnének olyan abszurd szöveggel, hogy „a Ház az indítvány szerint kimondhatná, hogy üdvözli a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum állandó kiállításának újrarendezését”, és valószínűleg nem emlegetnének egy 1925-ös jogszabályt sem egy 19. századi történelmi személy kapcsán. Ne menjünk bele, mert ez csak a kisebbik baj. Sokkal rosszabb, hogy ma Magyarországon ha egy szövegbe a „Lázár”, az „L. Simon” (vagy újabban a „Magyar Posta”) szavak kerülnek, akkor teljesen felesleges bármi mást leírni. Széchenyi nevét viszont egyenesen ízléstelenség.

Úgyhogy kíváncsian várjuk a folytatást, vagyis a sok-sok ragyogó alkalmat a közpénz kreatív felhasználásával kapcsolatban.

Még az is megeshet, hogy a jeles alkalomra elkészítik a Hídember 2. című filmet. Pont azt ne?

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.