Megint inkább bátrak kicsit – Nem tudja eldönteni a keresztény értelmiség, hogy akkor merik-e kritizálni Orbánt és a rendszerét

  • narancs.hu
  • 2018. május 5.

Villámnarancs

Kicsi kritika, de kritika, de nem azért…

Gyávák gyülekezete – nagyjából ez a kép alakulhatott ki az elmúlt bő egy hétben az úgynevezett keresztény értelmiségről. Miután megjelent az Idők Jelei című füzetsorozat 3. része, amelyben többek között bíráló megjegyezéseket fogalmaztak meg az Orbán-rendszer viselt dolgaival szemben, gyorsan visszakoztak, hogy nem is kritika a kritika, és a Fidesz Orbán Viktorral az élen nem is irányíthatná jobban az országot.

Ám most megint úgy tűnik, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre újra húzogatja a nadrágtartót, és vállalja, hogy kritizált is, persze nem úgy, ahogyan azt sokan gondolják, de egy kicsit, az illendőség határain belül mégis. Vagy mi.

A gyávaság és a haszonlesés mindennél lehangolóbb megtestesülése: a magyar „keresztény értelmiségi”

Megpróbáltak pozícióvesztés nélkül becsületesnek látszani, de összetojták magukat, és sietve visszavontak mindent.

A Népszavában megszólalt Osztie Zoltán plébános, a kötet egyik szerzője, aki bár nyilván óvatosan fogalmaz, de szerinte még az is lehet, hogy a megjelenteket lehet a kormány kritikájának (is) érteni. „Akinek inge, vegye magára.” Rögtön pontosított is, hogy márpedig minden a lehető legjobb irányba megy nálunk, csak szükség lenne némi „tisztulásra”.

„Szerettük volna kifejezni, hogy miközben teljes mértékig helyeseljük az irányokat, értékeljük az országban zajló pozitív folyamatokat, úgy érezzük, tisztulásra is szükség van.”

És bár lehet, hogy úgy tűnik a szöveg alapján, hogy szó volt oligarchákról, ám végtére is, „minden politikai pártnak és társadalmi szolgálatot végző erőnek szüksége van tőkés háttérre, anyagi fedezetre”.

Osztie adatai szerint 255 állítás szerepel az írásukban, ebből a sajtóban 26-ot neveztek meg, vagyis a plébános szerint a kormány potenciális bírálata „jól tükrözi az arányokat”.

A keresztény értelmiség nevében nyilatkozó Osztie elmondása szerint szándékosan a választások után jelentették meg a kötetet, hogy még csak véletlenül se használhassa fel senki azt a kampányban. Egyébként meg tetszést aratott a Fideszben is a kiadványuk.

(Népszava)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.