Mégsem kell a Hóman-szobor Székesfehérvárnak – Cser-Palkovics gyáván magyarázkodik

  • narancs.hu
  • 2015. december 11.

Villámnarancs

A polgármester meghátrált, másokra mutogat és a nemtelen támadásokat teszi felelőssé mindenért. Ettől még felállíthatják a szobrot, de állami és városi támogatás nélkül.

„Székesfehérvárt az elmúlt napokban méltatlan budapesti és nemzetközi támadások sorozata érte. Érzékelve ezt a minden eszközt felhasználó, és a demokrácia keretein túlmutató nyomásgyakorlást, egy polgármester akkor jár el helyesen, ha igyekszik megvédeni a helyi közösséget” – kezdi nyilatkozatát Cser-Palkovics András. A bátor fideszes polgármester természetesen nem nevezi meg, hogy kivel és mivel vitatkozik, csak utalgat. Elítéli például azokat, akik „kizárólagosan politikai érdektől vezérelve, toleranciát hazudva Székesfehérvárra a gyűlölet és szembenállás kultúráját próbálják importálni”. Mivel nem mondja meg, ezért csak találgatni tudunk, milyen nyomásgyakorlásra gondol Cser-Palkovics.

Néhány idézet

„Mint azt korábban is nyilatkoztam, a szoborállítás pénzügyi támogatásáról nem hoztam volna pozitív döntést.” (Trócsányi László igazságügyi miniszter)

„…Hóman történettudományi munkássága vitathatatlan, politikai tevékenysége viszont védhetetlen és vállalhatatlan.” (Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter)

„Nem tekintem Hóman Bálintot olyan példaképnek, akinek emlékművet kellene állítani.” (Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere)

„…a Magyar Tudományos Akadémiának teljes mértékben el kell határolódnia a Hóman képviselte nyilas elvektől.” (Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke)

A fenti idézetek szerzői terjesztik politikai érdekből a gyűlöletet? Vagy azok az irodalmi, művészeti, oktatási szervezetek, amelyek petíciót írtak a Hóman-szobor ellen? Vagy az ellenszobrot állító civilek? A tiltakozó helyi és országos zsidó szervezetek? Vagy az Orbán-kormánnyal amúgy kifejezetten jó viszonyban lévő amerikai szenátorok és magyar lobbisták?

A saját városáért oroszlánként küzdő polgármester ezután minden módon igyekszik elhárítani a saját felelősségét. A szoborállítást civilek kezdeményezték, írja, márciusban pedig a Fővárosi Törvényszék jogerős döntésében posztumusz felmentette Hómant – mit lehetett tenni, muszáj volt adni közpénzt rá! Arra természetesen nem tér ki, hogy egyetlen önkormányzat sem köteles támogatni egy szoborállítást, ha azzal nem ért egyet. Rákosi Mátyást se ítélték el háborús bűnök miatt, mégis nehezen tudjuk elképzelni, hogy bármely önkormányzat támogatná szobrának felállítását, ha néhány ember ezt kezdeményezné.

false

 

Fotó: MTI

Ezen az sem változtatna, hogy Rákosi Mátyás uralkodása alatt is számos szép és hasznos dolog épült, a jelenlegi kormány egyik fő célját, a magyar népszaporulat növekedését meg aztán tényleg senki sem ösztönözte nála jobban. A gerinces polgármester így érvel: „Továbbra is elítéljük Hóman Bálint országos politikai tevékenységét, a második világháború alatti szerepvállalását, de elismerjük azt a máig ható városépítő tevékenységet, amelynek eredményeként iskolák és kulturális intézmények épültek, valamint ma is működő ipari üzemek létesültek.”

Csak ezután tér rá az egyenes beszédű Cser-Palkovics András arra a kérdésre, hogy akkor most lesz-e szobor vagy sem – miközben a helyét már alapozzák. Természetesen nem mond sem igent, sem nemet, hanem a döntést a kezdeményező civilekre hárítja: „Székesfehérvár Önkormányzata most az ország és a város érdekeit szem előtt tartva arra kéri a Hóman Bálint Alapítványt, hogy gondolja át a szobor felállítását.” De ha mégis lesz szobor, ő azt se bánja: „Ha a Hóman Bálint Alapítvány úgy dönt, mégis felállítja a tervezett alkotást – amihez egy demokráciában joga van –, akkor Székesfehérvár Önkormányzata nevében arra kérjük, hogy a közpénzt, amit a magyar államtól és az önkormányzattól kapott – anyagi lehetőségei szerinti módon és időben – fizesse vissza a civil szervezet, ezzel mentesítse a várost és az országot a méltatlan támadásoktól.”

Azt esetleg hozzátehette volna: akármi is lesz, én mosom kezeim.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.