Orbán totál bepörgött a horvátok sikerétől, vérivásra buzdítja a magyar focistákat

  • narancs.hu
  • 2018. július 16.

Villámnarancs

Orbán lelkes.

Magyarország miniszterelnökét teljesen lázba hozta a horvátok döntőbe jutása, gyorsan le is vezette belőle, hogy a magyarok futballban nem is olyan sokára, pár év múlva vissza fognak kerülni az őket megillető helyre, sőt a horvátok menetelése igazából az első jel, és azt mutatja, hogy a kis országok megfordíthatják akár a világtörténelmet is.

Mielőtt Orbán Csányi Sándorral karöltve beugrott Putyinhoz, gyorsan a szállodába rendelte egyik kedvenc újságíróját, Szöllősi Györgyöt egy igazi férfias beszélgetésre, aminek eredménye kedvenc újságjának virtuális hasábjain olvasható tegnap délután óta.

Szemezgessünk!

Már az is szép, hogy Orbán a NATO-csúcson azt tapasztalta, hogy „egész Közép-Európa a horvátok mögött van”, de hát ez csak a bemelegítés, a mi miniszterelnökünk tud ennél jobbat is.

Szerinte a horvát foci valahogy hasonló a magyar focihoz, sőt a kettő valahol mélyen egylényegű: „szomszédként összeköt bennünket a közös történelem, a közös futballmúlt”, és hát ugyan „nagy a lemaradásunk”, de „nem mozgunk más dimenzióban, senki nem tud olyan okot, olyan érvet mondani, ami lehetetlenné tenné, hogy a magyar futball utolérje a horvátot”.

Vagyis már a magyar futballsiker is az ajtón kopogtat, persze Orbán áldozatos munkájának hála – merész következtetés ez, mondjuk úgy, már pusztán logikailag is, amellett, hogy tartalmilag teljes baromság. De hát az ilyenek miatt szeretik a miniszterelnököt, akik szeretik, nem?

Nézzük a kifejtést:

„Amióta 2006-ban az MTK akadémiája után másodikként megalapítottam a Puskás Akadémiát, sok keserűség, csalódás ért, de akkor is úgy gondoltam, húsz évet rá kell szánnunk arra, hogy visszakerüljünk a futballban minket megillető helyre. Ilyen lelkesítő esemény viszont kevés történt azóta, mint a horvátok döntőbe jutása, ami bizonyítja, hogy a pénz nem minden. Nagyon lelkes vagyok.”

Igen, nehéz elhinni ezt, de ő mindig is tudta. Már 2006-ban is tudta. Eleve 20 évvel számolt. És most, 2018-ban, 12 évvel később, a vb-n, ráadásul majdnem egy időben a NATO-csúccsal, itt az első jel. Most már mindenki láthatja lassan: ELKEZDŐDÖTT.

A következő lépés addig is: felfejleszteni a magyar klubfocit. Mi sem egyszerűbb ennél, ezt Orbán csak tudja. Már csak ez hiányzik, hogy a jóslat beteljesüljön, hangzik is a parancs rögtön: „a Ferencvárosnak ott kellene lenni mindig a legjobbak között és lehetőleg még egy klubnak.” Úgyhogy a kupavisszavágók előtt a „kitűnő meccset” játszó Fradin kívül a többiek „igyanak vért a visszavágók előtt” – szól az orbáni jó tanács.

A bölcs vezérnek van egy tanácsa a horvátoknak is. Úgy lehetnek világbajnokok, „ha nem kis csapatként akarnak bravúrt elérni, hanem elhiszik magukról, hogy bár kevesebben vannak, semmivel sem kisebb nemzet az övék”.

És akkor megfordíthatják a történelmet.

A döntő másnapján jegyezzük meg: a végeredményről vajon megkérdezi az NSO Orbánt? Hát mi lesz így a történelem új mederbe terelésével?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.