Orbán Viktor levelesládája – Megint százmilliók mentek a szemétbe

  • narancs.hu
  • 2016. november 3.

Villámnarancs

Újra sokba fájt a miniszterelnöki önreklám.

Ha kérésre nem is, de közérdekű adatigénylés után a Rogán-minisztérium kiadta a Magyar Nemzetnek a legfrissebb „nemzeti konzultáció” adatait: azokat a szerződéseket, amelyek a népszavazási kampány miniszterelnöki leveleinek kiküldését, ill. a  gyártási költségeket érintik.

Ezek szerint összesen 875 millió ment el arra, hogy Orbán egyenlevelét és a húszoldalas tájékoztató füzeteket kiküldjék mindenkinek – előbbiből 8,1 milliót, utóbbiból 4,2 milliót.

De vajon hányan olvasták el ezeket? Mi újat tudtak mondani a plakátokhoz, tévéreklámokhoz képest?

De jó is lenne most egy statisztika

arról, vajon hányan dobták ki olvasatlanul ezeket a teljesen felesleges küldeményeket, mert szinte biztos, hogy azok közül is sokan így jártak el, akik végül nemmel szavaztak.
De tényleg jó lenne egy ilyen kimutatás? Biztos olyan jó lenne látni, hogyan ment el megint több százmillió forint a szemétbe? Na, ugye!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.