Hosszú nyilatkozatban próbálja védeni Schmidt Mária Dózsa Lászlót, és mocskolni Pruck Pált – úgy, hogy a maradék balhét – baromi etikusan – azért csak Dózsával igyekszik elvitetni, hogy aszondja: „azért van Dózsa László a képen, mert Dózsa László azt mondta, hogy ő van a képen”. Tehát ha itt hazudott valaki, az csak a szerencsétlen sorsú színművész lehet.
Ám ezen túl is van a szövegben pár sor, amit mindenképpen érdemes idéznünk, leginkább szerfelett szükséges erkölcsi megigazulásunk érdekében:
„Szégyenteljesnek tartom, hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot a közösség egészétől elvenni, azt kisajátítani akaró szűk és jól behatárolható csoport 2016-ban is az MSZMP szellemiségét idéző gátlástalansággal igyekszik megfélemlíteni és hiteltelenné tenni nemzetünk legnagyobbjait!”
Nos, véleményünk szerint ennél szebben senki nem mondhatta volna el azt, ami jelenleg 1956 és az „emlékév” kapcsán zajlik.
Vajon Schmidt Mária tisztában van azzal, hogy saját magáról beszél? Nos, valószínűleg igen – s ez az igazi gyalázat.
