„A hatvani városháza előtt van egy parkoló, amelyik a mindenkori polgármesteré. Amikor a szocialista Érsek Zsolt vezette a várost, ő állt ide, amikor a fideszes Szabó Zsolt, akkor ő. Két éve a szintén fideszes Horváth Richárd lett a város vezetője, s első munkanapján be is parkolt erre a helyre, annak rendje-módja szerint. Később elődje, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárává avanzsáló, országgyűlési képviselőként is dolgozó Szabó Zsolt – aki a tisztséghalmozás tilalma miatt volt kénytelen lemondani polgármesteri jelöltségéről – is megérkezett, s elkékült arccal üvöltötte, hogy azonnal álljon el a parkolóból, mert az a hely az övé” – írja a Népszabadság.
| ||
A lap aztán az ezek után kibontakozó háború – majdnem azt írtuk, mocskos, valójában persze szánalmas – részleteire is kitér, mely részletek azt bizonyítják, romantikus mesebeszéd a háború okainak eddig közismert verziója. Az tudniillik, hogy a jó és mindenek felett puritán és veterán Kövér Lászlónak (az ő embere lenne Szabó) elege van már az új fiúk, s elsősorban is a parvenü gázszerelő, Mészáros Lőrinc (az övé másik ürge) szertelenül kivagyi életviteléből.
Az igazság ezzel szemben az, hogy ezek mértéktelenül ostoba piti alakok, akik megfojtanák egymást egy kanál vízben, mint látjuk, még egy parkolóhelyért is. Vagy csak úgy, jobb dolguk nem lévén.
