Pár napja azon pörög a sajtó magára még valamicskét adó része, hogy az ördögbe is lehetett magas állami plecsnivel kidekorálni a cégéres Bayer Zsoltot. Belefulladunk az idézetekbe; immár lajstromozva nevezett összes zsidózása, cigányozása, kurvaanyádozása. Az orgoványi erdő ismertebb, mint valaha…
Persze védelmezői is akadnak Bayernak, ami nem attól érthetetlen, hogy hogyan is lehet egy ilyen alakot védelmezni, hanem attól, hogy minek. Ha valaki ebben az országban nem szorul védelemre, az pont Bayer Zsolt, s ez meglátszik a védőbeszédeken is.
A miniszterelnökség azt üzeni a 444-nek, hogy aki a Gulagról beszél, azt akkor is kitüntetjük, ha közben gyűlöletet kelt. Schmidt Mária pedig egyenesen leborul e szellemóriás nagysága előtt. Szavai elsőre nevetségesnek tűnnek persze: „Lovagkeresztet kapott a keresztes lovag, aki nem engedi, hogy értékeinket, hagyományainkat, érzéseinket és józan eszünket elveszítsük!” – anyám, borogass. Alaposabb meggondolás után viszont be kell lássuk, Schmidt közleménye magas fokú honismeretről tanúskodik.
Ott, ahol Desmond Child írja a forradalom himnuszát, s a miniszterelnök a legjobb focista, ahol Rogán Antal a feltaláló, a felcsúti gázszerelő meg az ország egyik leggazdagabb embere, ahol kisvasút köti össze a semmit a semmivel, és stadionra néz a miniszterelnöki budi is, miért ne Bayer Zsolt lenne a józan ész őre?
Na ugye!
