Pedig azt még Szőcs Géza is elismeri, hogy nem is az Indexszel, hanem annak az egyik munkatársával, „egy rögeszmés emberrel” van baja, aki – idézzük – „fél évtizede nem képes magához térni abból a sokkból, hogy megjelent egy közszereplő, aki a saját értékrendje szerint mer dönteni arról, mely festők jussanak külföldi kiállításon való részvételi lehetőséghez”.
| ||
Nos, ha jól vesszük ki, ez a közszereplő volna maga Szőcs Géza.
Vagy mégsem?
Mert amikor az újságíró erre azt kérdi tőle, akkor hogy is áll a dolog Nógrádi György biztonságpolitikai celeb kedves nejével, Nógrádi Kiss Magdolnával, aki vélhetően Szőcsnek köszönhetően, a varesei kolostorban mutathatta be halhatatlan műveit, rögvest árnyalja pár mondattal korábbi nyilatkozatát. „Tagadom, hogy bárkit megilletne az értékrend-megállapítás monopóliuma (…) a festők legtöbbjét szakmai szervezetek javasolták, én csak elfogadtam őket – vagy nem.”
Kár, hogy az nem derül ki a cikkből, mely szakmai szervezet zseniális ötlete volt Nógrádiné kiállítása, illetőleg, hogy azt Szőcs miért fogadta el. És akit meg nem, azt – kivált Nógrádi asszony műveinek tükrében – miért nem?
