Ó, azok a hányásra emlékeztető mintázatok!

Villamos, szék

A kárpitozott ülés értünk van, de ellenünk.

A tömegközlekedésben jó ideig nem számított az utasok komfortérzete. Elég egy pillantást vetnünk a XX. század elejének nagy műgonddal megalkotott, ám a kényelmi szempontoknak fittyet hányó villamoskocsijaiba, nemcsak azt látjuk, hogy szó szerint fapadosak voltak, de azt is, hogy a tiltó táblák sorában igen feltűnő helyet kapott a Hangoskodni- meg a Köpködni tilos! felirat, amit valószínűleg nem véletlenül helyeztek el.


Tudomásunk szerint a dohányzás tiltása viszont nem volt magától értetődő, és botrányt sem okozott, ha valaki rágyújtott, amihez persze hozzájárult az is, hogy mivel a menetjegyeket viszonylag drágán mérték, a későbbi idők szardíniás tömegjeleneteit nem kellett elszenvednie a korabeli utasnak.

 

A tömegközlekedés kifejezés Budapesten igazából csak a második világháború után nyert értelmet, a hetvenes évek közepéig gyakori látványosság volt a járművek ajtajában dudorodó „utasfürt”, és bár az ötvenes évektől a villamosokon és buszokon is elterjedt a szivacsbéléses bőr- később műbőr ülés, a többségnek esélye sem volt arra, hogy szék ergonómiai tulajdonságairól személyesen is meggyőződhessen.

A repülőt leszámítva, a bútorkárpitot csupán egyetlen tömegközlekedési eszköz, a vasúti kocsi ülésére húztak, de ott is csak az első osztályon. Ugyanolyan bordó volt, mint a kisvárosi bárok esztrádjának függönye vagy a mozikban a ruhatáré, úgy tűnik, e bársonyra emlékeztető tekintélyes anyagot (plüss?) kizárólag ebben a színben gyártották.

De ki gondolta akkor, hogy az ehhez hasonló, „első osztályú” – igaz, még véletlenül sem bordó – textília a kilencvenes évek elejétől fokozatosan átveszi az uralmat a műbőrtől a városi közlekedésben? Valószínűleg senki. De azt sem, hogy mindazt, amit a hatalomátvétel hajnalán (nyolcvanas évek közepe) komfortos vívmányként élt meg az utas, azt ma nem csak rémesen ronda dolognak látjuk, de s kifejezetten undort kelt.
És éppen azért, mert nem akar undort kelteni.
Elővigyázatosságból.
A lényeg ugyanis nem a kárpit milyensége, hanem a mintázata. Az a zavaros elegy, amit vélhetően azért alkotott meg az ismeretlen tervező, hogy az odaragasztott koszos rágógumitól kezdve egészen a különféle állati és emberi salakanyagig minden rárakódott külső jel észrevétlen maradjon, vagyis a nettó mocsok ne keltsen feltűnést. És mivel az efféle trükköt egy színnel – legyen az akár a legfertelmesebb szürke, a leglehangolóbb drapp –, vagy szimmetrikus ábrákkal lehetetlenség elérni, nem marad más a totális zavarodottság textilbe álmodásánál. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a fővárosi tömegközlekedési eszközök többségén az utas legfeljebb tapasztalati úton tudja eldönteni, hogy amibe ül, az szennyeződés vagy csupán dizájn.

 


Mennyivel tisztább képlet volt a műbőr vagy a faléces ülés! Ha letisztították, az is látszott, ha lehányták, az is. De vajon, ha egy ilyet látnak, biztosan tudják a választ?

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.