Ó, azok a hányásra emlékeztető mintázatok!

Villamos, szék

A kárpitozott ülés értünk van, de ellenünk.

A tömegközlekedésben jó ideig nem számított az utasok komfortérzete. Elég egy pillantást vetnünk a XX. század elejének nagy műgonddal megalkotott, ám a kényelmi szempontoknak fittyet hányó villamoskocsijaiba, nemcsak azt látjuk, hogy szó szerint fapadosak voltak, de azt is, hogy a tiltó táblák sorában igen feltűnő helyet kapott a Hangoskodni- meg a Köpködni tilos! felirat, amit valószínűleg nem véletlenül helyeztek el.


Tudomásunk szerint a dohányzás tiltása viszont nem volt magától értetődő, és botrányt sem okozott, ha valaki rágyújtott, amihez persze hozzájárult az is, hogy mivel a menetjegyeket viszonylag drágán mérték, a későbbi idők szardíniás tömegjeleneteit nem kellett elszenvednie a korabeli utasnak.

 

A tömegközlekedés kifejezés Budapesten igazából csak a második világháború után nyert értelmet, a hetvenes évek közepéig gyakori látványosság volt a járművek ajtajában dudorodó „utasfürt”, és bár az ötvenes évektől a villamosokon és buszokon is elterjedt a szivacsbéléses bőr- később műbőr ülés, a többségnek esélye sem volt arra, hogy szék ergonómiai tulajdonságairól személyesen is meggyőződhessen.

A repülőt leszámítva, a bútorkárpitot csupán egyetlen tömegközlekedési eszköz, a vasúti kocsi ülésére húztak, de ott is csak az első osztályon. Ugyanolyan bordó volt, mint a kisvárosi bárok esztrádjának függönye vagy a mozikban a ruhatáré, úgy tűnik, e bársonyra emlékeztető tekintélyes anyagot (plüss?) kizárólag ebben a színben gyártották.

De ki gondolta akkor, hogy az ehhez hasonló, „első osztályú” – igaz, még véletlenül sem bordó – textília a kilencvenes évek elejétől fokozatosan átveszi az uralmat a műbőrtől a városi közlekedésben? Valószínűleg senki. De azt sem, hogy mindazt, amit a hatalomátvétel hajnalán (nyolcvanas évek közepe) komfortos vívmányként élt meg az utas, azt ma nem csak rémesen ronda dolognak látjuk, de s kifejezetten undort kelt.
És éppen azért, mert nem akar undort kelteni.
Elővigyázatosságból.
A lényeg ugyanis nem a kárpit milyensége, hanem a mintázata. Az a zavaros elegy, amit vélhetően azért alkotott meg az ismeretlen tervező, hogy az odaragasztott koszos rágógumitól kezdve egészen a különféle állati és emberi salakanyagig minden rárakódott külső jel észrevétlen maradjon, vagyis a nettó mocsok ne keltsen feltűnést. És mivel az efféle trükköt egy színnel – legyen az akár a legfertelmesebb szürke, a leglehangolóbb drapp –, vagy szimmetrikus ábrákkal lehetetlenség elérni, nem marad más a totális zavarodottság textilbe álmodásánál. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a fővárosi tömegközlekedési eszközök többségén az utas legfeljebb tapasztalati úton tudja eldönteni, hogy amibe ül, az szennyeződés vagy csupán dizájn.

 


Mennyivel tisztább képlet volt a műbőr vagy a faléces ülés! Ha letisztították, az is látszott, ha lehányták, az is. De vajon, ha egy ilyet látnak, biztosan tudják a választ?

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.