A régi 2-es

Villamos a Klauzálon

Villamos, szék

Budapest „idegenforgalmi” járatán, a 2-es villamoson szó sem volt elkápráztató panorámáról. A régi 2-es szűk utcákban kanyargott, olyan helyszíneken, ahol ma már legfeljebb csak jelentősebb mennyiségű hallucinogén elfogyasztása után lát villamost a kedves utas.


Villamospálya-festő akcióval startolt a Negyed6negyed7 Fesztivál, a Kötöttpálya nevű installáció alkotója, Türkoglu Füsun Ipek a régi 2-es villamos pályájának egy szakaszát jelképesen helyreállította a VII. kerület érintett úttestjein, a Csányi utcában, a Klauzál téren, a Nyár utcában, ugyanis éppen 100 évvel ezelőtt indult meg Budapest 2-es jelzésű villamosa azon a környéken.
Akkoriban még nem volt BKV, a fővárosi villamosközlekedés két nagy társaság, a BKVT (Budapesti Közúti Vaspálya Társaság) és a BVV (Budapesti Városi Vasút) kezében volt, az előbbi barna, az utóbbi sárga villamosokat futtatott. Azonban a két társaság közötti különbség 1910 novemberétől nemcsak színekben, számokban is kifejezésre jutott, a páratlan – szaknyelven – relációk a BKVT, a párosak a BVV járatait jelölték.
Amikor az első ilyen „számos” menetrend megjelent, a BVV megfeledkezett a 2-esről, s e mulasztást csak egy évvel később pótolta: Budapest első 2-es jelzésű villamosa ugyanis valóban száz évvel ezelőtt, egészen pontosan 1911. október 27-én indult: a Tisza Kálmán tértől (ma II. János Pál, tegnap Köztársaság tér) a Népszínház utcán haladva, majd a Nagykörúton keresztül a Rökk Szilárd, a Stáhly, majd Gyöngytyúk (ma Gyulai Pál) utcákon kanyarogva jutott el a Rókus kórházig. Ezután, a Rákóczi utat átszelve érkezett a mostani akció helyszínére, a VII. kerületbe. A Nyár utcában haladva jutott el a Klauzál térre, majd a Csányi utcán tovább egészen a Király utcáig. A villamos ezután a Nagymező utcába kanyarodott, és meg sem állt a Szabadság térig. A visszaút a Király utcáig ugyanez volt, ám innen az Akácfa utcába kanyarodott, majd a Dob utcából jutott el ismét a Klauzál térig, azután a Klauzál utcán a Rákóczi útig.
A járatot már 1912-ben meghosszabbították a Keleti pályaudvarig, 1915-ben pedig a másik irányban, a Margit híd pesti hídfőjéig. 1927-ben újabb hosszabbítás történt: a villamos immár a Pozsonyi úton is járt, egészen a Dráva utca–Váci út sarokig, egy évvel később már egészen a Vágány utcáig, vagyis már-már a Városligetet súrolta.
A daliás időszak azonban nem tartott soká: 1930-ban a Keletitől a Rókus kórházhoz került a végállomása, 1934-ben pedig úgy döntöttek, a 2-es csak a Rókus kórház és a Rudolf (ma Jászai Mari) tér között közlekedjen. A járat 1941. július 20-án közlekedett utoljára, bár akkor még csak ideiglenes megszüntetéséről döntöttek. Hivatalos döntés a végleges megszüntetésről később sem született, de két év elteltével, amikor ismét megjelent Budapesten a 2-es villamos, immár a Duna-parton, már szó sem volt arról, hogy újra a Klauzál tér felé vegye az irányt.
Jane Doe

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.