Széll Kálmán tér, 1945
Csakhogy 1945-ben a villamos nem művészi kifejező-, hanem egyszerű közlekedési eszköz volt, amit a korabeli BKV-nak, azaz a BSzKRt-nak (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság) kellett volna hatékonyan működtetni. Nos, e hatékonyság igen sokszor akadályokba ütközött. Nemcsak a sérült járművek, a kidőlt felsővezeték vagy a megrongált pálya miatt, de az inflációt is említhetnénk vagy azt, hogy a cég régi vezetői közül igen sokan Népbíróságon kötöttek ki.
Érdekes volt akkoriban a kedvezményezettek köre is: a BSzKRt 1945. július 19-én adta ki közleményét, mely szerint „a polgármester úr rendeletére a villamoson, autóbuszon és a fogaskerekű vasúton a szövetséges hadseregek katonáit (orosz, román, stb.) díjmentesen kell szállítani”.
A dologban volt némi logika – próbált volna egy villamoskalauz jegyet kérni egy részeg orosz tiszttől! –, de úgy látszik, a cég csak úgy tudott adni, hogy közben máshonnan elvett. Ugyanis „a külföldi katonák díjmentessége tárgyában” kiadott közleményt megelőzte egy másik, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy a vakok számára megszűnt a korábban alanyi jogon járó ingyenvillamos. A BSzKRt ugyanis 1945. június 8. hatályon kívül helyezte korábbi rendeletét, s úgy intézkedett, hogy „a vakok gyermekjegy megváltása ellenében utazhatnak, tehát díjmentesen nem szállíthatók”.
