Légiveszély

  • L. T.
  • 2012. február 17.

Villamos, szék

„Hogyan óvhatnák meg a járműállományt, ha Budapestet bombázni kezdik?”

1942-ben már egyáltalán nem volt meglepő kijelentés, hogy Budapest légitámadás célpontja lehet. A korabeli tudósítások egyre gyakrabban számolnak be az ilyen-olyan óvintézkedésekről, légoltalmi gyakorlatokról. A hadiállapot természetesen a BSzKRt-ot is érintette, a gumiabroncshiány miatt egy sor autóbuszt alakították át sínbusszá, és közlekedtették őket a villamospályán, a legnagyobb fejtörést mégis az okozhatta a cég illetékeseinek, hogyan óvhatnák meg a járműállományt, ha Budapestet bombázni kezdik. A válasz minden bizonnyal az lehetett: sehogy, hiszen míg mondjuk a szintén kiemelt célpontnak számító gyárak és üzemek gépeit hellyel-közzel biztonságba lehetett helyezni, a villamosoknál már bajosan lett volna elképzelhető a szétszerelés és bedobozolás. Pláne úgy, hogy akkoriban szinte ugyanaz a menetrend volt érvényben, mint az utolsó békeév idején.

A BSzKRt vezetése végül 1943. március 2-án adta ki „4. sz. körrendeletét” a „berepülési vagy légiveszély esetén a kocsiszínek kiürítése, vonalak elzárása és a forgalom elterelése tárgyában”, ami nemcsak megfogalmazásában, de tartalmában is annyira abszurd, hogy akár Örkény-egyperces is lehetne.
A BSzKRt vezetése úgy döntött, hogy légiriadó esetén a villamoskocsiszínekbe csak a járművek fele állhat be, a többit a „kijelölt útvonalakra ki kell vontatni és félre kell állítani, ennek folytán ezeken az útvonalakon a forgalmat be kell szüntetni, és ezzel kapcsolatosan az érintett útvonalú járatokat el kell terelni”. Vagyis a még közlekedő villamosokat el kell takarítani az útból, hogy a kocsiszínben már álljanak a helyükre. Felszállni tilos.
Sajnos arra vonatkozóan se képet, se visszaemlékezést nem találtunk, hogy valóban történt-e ilyen megmozdulás 1943–1945 között, az is elképzelhető, hogy csupán a cég vezetése gondolta, hogy a gyakorlatban is kivitelezhető ez az eljárási mód. Képzeljük el ugyanis, hogy miután megszólalnak a szirénák, majd aki él és mozog, rohamléptekkel közelít a legközelebbi óvóhely felé, mennyire lehet életszerű a következő koreográfia?
„A berepülési vagy légiveszélyt a központi ügyeletes körtelefonon közli, ezután a kocsiszín alkalmazottjának a járművet ki kell vontatni, majd a leállítás helyén szabályszerűen (?) át kell adnia. Az átvételt követően a kocsikat kézifékkel be kell fékezni, a szabályzókat a pad alatt lévő »Légó« felszerelések tárolására szolgáló szekrényben kell elhelyezni, a teljes feszültségen lévő világítást csökkentett világításra kell átkapcsolni, és a kocsiból leszállva az összes ajtót be kell zárni. A szükséges intézkedéseket mindenkor az egyenruhás irodai alkalmazottakkal kell végrehajtatni.”
Nos, egy ilyen művelet egy darab villamossal is meglehetősen időigényes, hát még egy kocsiszíni állomány ötven százalékával. Úgy sejtjük, hogy mire a BSzKRt-alkalmazottak végeztek egy ilyen művelettel, az amcsi pilóták a jól végzett munka után megérdemelt  konzervmarhájukat kanalazták valami itáliai légi támaszponton.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.