Maga is pályakezdő irodalmár, hogy példaképe fiát (Stephen McMillannek ez az első jelentősebb szerepe) Oxfordra felkészítse. Nem ő az első, akit felfogadtak – a bátyja halála óta depressziós fiú nehéz eset. Még nála is nehezebb eset azonban az önimádó író papa (Richard E. Grant) aki – mint szépen, lassan kiderül – narcizmusával mindent megmérgez maga körül. Mint a kertben dúsan pompázó rododendron, a „rózsafa”, amely valójában se nem rózsa, se nem fa. Családját is alárendeli a művészetének: semmi nem elég jó neki, senki nem ér fel az ő kifinomult ízléséhez és főként csalhatatlan ítélőképességéhez. Megmaradt fiát mindig az elhunyt bátyhoz hasonlítgatja, pedig őt is leértékelte, amíg élt. Még a kivételesen művelt, Shakespeare-t és Jeanette Wintersont egyaránt fejből könnyen idéző házitanítót is sikerül megszégyenítenie azzal, hogy – bár mindent tud róla, ami könyvekből tudható – nem ismeri Rachmaninov zenéjét. Ó, borzalom! Hát igen: ez az emberiség egyetemes kultúráját nemcsak hordozni, de gyarapítani is látszó író, akinek bölcsességét, szellemességét („Az átlagos írók az eredetiségre törekszenek. A jó íróknak van annyi eszük, hogy a jobbaktól kölcsönözzenek. A nagy írók lopnak.”) az egész világ csodálja – valójában egy szörnyeteg. És ha a nagy írót csakugyan a lopás teszi naggyá (dehogyis), úgy az ihlete elvesztését palástolni igyekvő zsenink a legnagyobb, ugyanis saját öngyilkossá lett fiától lop, akit – érdektelenségével, igényességnek álcázott féltékenységével, szeretetlenségével – ő kergetett a halálba, és azt lopja el tőle, ami megmenthette volna: az egész életét tönkretevő apa-fiú viszonyt feldolgozó terápiás kulcsregényt. Amelyet most cinikus módon a saját neve alatt tervez publikálni. Mindezt a kezdeti csodálatából hamar kijózanodó Liam deríti fel, őt ugyanis valójában azért fogadta fel a gyászoló anya (Julie Delpy), hogy kiderítse, miért vetett véget életének oly tehetséges fia. Voltaképpen ő a legnagyobb manipulátor, egyszerre három férfit befolyásol céljainak megfelelően. És hogy mi a cél?
A bűnhődés.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
