Egyszerre fordul a bartóki és kurtági örökség felé, saját erdélyi gyökereihez és az új amerikai zenéhez, hogy a két igen eltérő, művészetszemléletében is különböző világ között hidat képezzen. Bartók Béla Mikrokozmoszának darabjai és 15 parasztdala, Kurtág Játékok című gyűjteménye és Ligeti rövid etűdje (Fanfárok) az öreg kontinensen keletkezett, és olykor szinte rigorózus akadémikusságot, a hagyományokhoz való szerves ragaszkodást sugározzák, míg az avantgárd számos ágában tevékeny Meredith Monk és a jazz dühös embereként ünnepelt Charles Mingus kompozíciói az újrakezdés friss energiáját árasztják magukból – éppen azt a hevületet, amiért New York száz éve vonzó célpont volt minden európai számára. (Ritka alkalom, hogy a nagybőgős legenda zongorán született Myself When I Am Real című „spontán kompozíciója” egy klasszikus pianistától elhangozzék: mintha csak egy Debussy-etűd volna.)
Hamos számára – aki a rangos Kronberg Academy tanára Schiff András mellett – mindkét örökség egyformán fontos, de mintha az erdélyi előtérbe kerülne. (Családja éppúgy Temes megyéből származik, mint Kurtágé, egyik nagyszülője emlékszik Ligeti Györgyre gyerekkorából.) Ez a kivételes energiájú album nem csupán egy tehetséges zongorista bemutatkozása, hanem olyané, aki előadóként saját történetekkel tölti meg mások zenedarabjait. A lemez bámulatos végszava Schubert zilálva előadott magyaros melódiája, az Ungarische Melodie.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
