Visszhang: film

A menü

Visszhang

Egy nagyon gonosz film, mely elveszi a zsigeri örömöt az evésből.

Mark Mylod filmje közeli rokona Ruben Östlund sznobizmusból és a pökhendi felső tíz­ezerből gúnyt űző munkáinak (A négyzet, A szomorúság háromszöge) és az ínycsiklandozóan kaján Utódlásnak is (amelyen maga Mylod is executive producerként dolgozott). Ahogy a puccos éttermek, úgy A menü is ügyesen mutatja többnek és rafináltabbnak magát, mint ami: pedig csupán arra az egyszerű, de intenzív ösztönre épít, hogy szeretünk a gazdag és képmutató embereken röhögni. Ahogy az egyszeri néző abban is perverz örömét leli, ha látványosan megbűnhődnek. Ám ellentétben a puccos éttermekkel, amelyek válogatott módszerekkel ölik ki a gyönyört az étkezésből, A menü semmilyen élvezettől nem foszt meg minket.

Mylod különösebb előjáték nélkül behajigál egy tucat látszólag nagyon különböző embert egy eldugott szigeten lévő, exkluzív étterembe (a hely természetesen nem ételeket, hanem élményeket kínál). Vannak itt újgazdag gengszterek, módos, elhidegült házaspár, egy szebb napokat látott sztárocska, könyörtelen étteremkritikus és egy arrogáns gasztrosznob egy sebtében felbérelt escortlánnyal (eláruljuk, ő a kakukktojás). A figurák nincsenek túlárnyalva, jobbára kiszámítható, de ettől függetlenül szórakoztató dinamikájuk viszi előre a cselekményt. Mylodnak és operatőrének, Peter Demingnek megvan a tehetsége ahhoz, hogy a dekonstruált, absztrahált ételkölteményeket egyszerre ábrázolja hideg, ehetetlen műalkotásként és izgalmas gasztrokalandként. A hatás épp ellentétes azzal, mint amit a Babette lakomája és Peter Greenaway filmjeinek barokkos, érzéki fogásai keltenek. Bár a film vizuális stílusa és kifejezőeszközei közel sem nevezhetők formabontónak, mégis sikerül megidézni és átadni az étkezés és az ízlelés megannyi változatos regiszterét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.