Visszhang: film

A menü

Visszhang

Egy nagyon gonosz film, mely elveszi a zsigeri örömöt az evésből.

Mark Mylod filmje közeli rokona Ruben Östlund sznobizmusból és a pökhendi felső tíz­ezerből gúnyt űző munkáinak (A négyzet, A szomorúság háromszöge) és az ínycsiklandozóan kaján Utódlásnak is (amelyen maga Mylod is executive producerként dolgozott). Ahogy a puccos éttermek, úgy A menü is ügyesen mutatja többnek és rafináltabbnak magát, mint ami: pedig csupán arra az egyszerű, de intenzív ösztönre épít, hogy szeretünk a gazdag és képmutató embereken röhögni. Ahogy az egyszeri néző abban is perverz örömét leli, ha látványosan megbűnhődnek. Ám ellentétben a puccos éttermekkel, amelyek válogatott módszerekkel ölik ki a gyönyört az étkezésből, A menü semmilyen élvezettől nem foszt meg minket.

Mylod különösebb előjáték nélkül behajigál egy tucat látszólag nagyon különböző embert egy eldugott szigeten lévő, exkluzív étterembe (a hely természetesen nem ételeket, hanem élményeket kínál). Vannak itt újgazdag gengszterek, módos, elhidegült házaspár, egy szebb napokat látott sztárocska, könyörtelen étteremkritikus és egy arrogáns gasztrosznob egy sebtében felbérelt escortlánnyal (eláruljuk, ő a kakukktojás). A figurák nincsenek túlárnyalva, jobbára kiszámítható, de ettől függetlenül szórakoztató dinamikájuk viszi előre a cselekményt. Mylodnak és operatőrének, Peter Demingnek megvan a tehetsége ahhoz, hogy a dekonstruált, absztrahált ételkölteményeket egyszerre ábrázolja hideg, ehetetlen műalkotásként és izgalmas gasztrokalandként. A hatás épp ellentétes azzal, mint amit a Babette lakomája és Peter Greenaway filmjeinek barokkos, érzéki fogásai keltenek. Bár a film vizuális stílusa és kifejezőeszközei közel sem nevezhetők formabontónak, mégis sikerül megidézni és átadni az étkezés és az ízlelés megannyi változatos regiszterét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."