Öt évvel ezelőtti albumukon Beethoven Nagy fúgájának grandiózus és nehéz átiratával keltettek feltűnést, és azóta sem szűntek meg szokatlan irányba bővíteni repertoárjukat. Új lemezükön, amelyen végig francia szerzőktől zongoráznak, szintén szerepel ritkaság: Fauré e-moll vonósnégyese a legendás francia pianista, Alfred Cortot négykezes átiratában. Az impresszionista nagyok tanára, aki zeneszerzőként majdnem eltűnt a romantika és a modernség közötti résben, Ravel unszolására komponálta ezt a nehéz, új zenei megoldások felé tapogatózó művet. Nem egyszerű neki igazságot tenni, és bár alaposabb, hozzáértőbb interpretációját aligha találni a darabnak, nem is vagyok benne biztos, hogy a Simon–Várjon-párosnak sikerül. A lemezen Ravel közönségkedvenc szvitje, a Lúdanyó meséi hallható még néhány izgalmas, újdonságként ható megoldással, valamint Debussy Hat antik sírfelirata és a Kis szvit. Mindkettőből a hangszer és a közös tevékenység iránt érzett mély szeretet sugárzik. A kísérőszövegben a művészek úgy fogalmaznak, hogy a kétfejű sárkány érezhet így, mint ők akkor, amikor négykezest játszanak. Nos, a végeredmény alapján úgy tűnik, hogy itt közös az ágy, a zongora, a zongoraszék és – Pilinszky metaforájával – a párna is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
