Helybéliek jönnek kiszabadítani és kifosztani őket. Lehet, hogy utána át is adják a hatóságoknak az Egyesült Államok határát Mexikó felől illegálisan átlépő dél-amerikaiakat, ezt már nem tudjuk meg, mert a kamera egy menekülő fiatalembert (Isaac Hernández) követ. Aki feltörekvő balett-táncosként nem egészen azért érkezett, amiért a többiek, egy jobb élet reményében, vagy legalábbis nem úgy akarja elérni azt a jobb életet, ahogyan ők. Van ugyanis szeretője itt, nem is akárki, egy milliárdos lánya (Jessica Chastain), aki jótékonykodással enyhíti magányát, és a mexikóvárosi balettintézetet is támogatja, innen az ismeretség – na meg a húsz év korkülönbség. A szenvedély bár fellobban, a nőnek kínos lenne a nyílt kapcsolat a vállalhatatlan társadalmi státuszú és korú titánnal, de a fiú sem mentes a karrierjével kapcsolatos hátsó szándékoktól. A nő elárulja a fiút, a fiú megbünteti a nőt.
Amennyiben a bevándorlás kérdésköréhez való hozzászólásnak tekintjük a szintén mexikói hátterű Michel Franco (Új világrend, Emlékeink) filmjét, az nem jut túl a leglaposabb társadalomkritikán („Átlépjük a határt, kinyaljuk a seggüket, de ha valamelyik munkáját elveszed, már úgy bánnak veled mint egy kutyával.”), szerelmi drámaként meg azért nem működik, mert nem csak a színészi kvalitások nem azonos színvonalúak (Chastain ezúttal is valóságos drámát tud felmutatni, Hernández, meg hát, egy kiváló balett-táncos), de a hosszan mutatott együttlétek ellenére nincs kémia köztük.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
