A nyolcvanas évek végén indult brit együttes 1998 óta szüneteltette működését, néhány évvel később pedig elhunyt Keith Girdler, az egyik alapító tag. A Blueboy nem volt éppen egy lemezlistákat ostromló zenekar, de a szomorú és szelíd gitárzenékre szakosodott, Sarah Records nevű legendás kiadóval való kapcsolatuk miatt volt egy stabil bázisuk, és meglepő módon Délkelet-Ázsiában kifejezetten nagy rajongótáborral bírtak. Tavalyelőtt a tagok egy, a Sarah Recordsról szóló könyv bemutatójára összeálltak, és végül a zenekar másik motorja, Paul Stewart úgy határozott, hogy újraindítja a projektet Gemma Townley énekesnővel együtt.
A Life in Numbers konceptlemez, a rajta szereplő 13 dal sorrendben egy-egy számot testesít meg, az első dalnak például az a címe, hogy One, a másodiknak Deux és így tovább. A Blueboy mindig is a twee-pop sötétebb oldalát kedvelte, az új albumot viszont kifejezetten shoegaze-es hangulatok jellemzik. Sok számról a Slowdive éteri hangulatú visszatérő albuma ugorhat be a hallgatónak, bár Townley jellegzetes énekdallamai talán kissé poposabbnak mondhatók. Hiába hiányzik egy fontos tag, kétségkívül tisztességes visszatérés ez a Blueboy részéről, a hallgató egy pillanat alatt egy brit kisváros ködös buszmegállójába tudja magát képzelni, és bár az 55 perces játékidő kissé soknak tűnik, a 25 éves szünet után ez legyen a legnagyobb baj.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
