Mivel a szerzők közreműködésével készült, hitelességükben nincs kérdés. Az Egy faun délutánja című, lustán erotikus Debussy-költeménynél sokkal elevenebb szexualitás jelenik meg Jongsung Oh tízperces darabjában (A Horny Faun’s Rampage), amelynek ötletes hangszerelése és hirtelen gesztusai révén elgondolkodhatunk azon, milyen lett volna, ha Camille Pissarro rajzolja a Tom és Jerryt. Az impresszionistákhoz kötődik Édith Canat de Chizy kéthárfás műve is, a Spring, amelyben a csellóglisszandók, az egymást imitáló hegedűk, pattogó klarinétok és ütők teremtik meg a tavasz nyüzsgését. A lemez legizgalmasabb kalandja Justė Janulytė nyugalmat és feszültséget egyszerre hordozó alkotása, a Clessidra, amely egy homokóra pergését ábrázolja. Az 1982-es születésű litván zeneszerző saját meghatározása szerint „monokróm zenét” ír, ezúttal pedig két hangtömböt állít egymással szembe, kitágítva a teret és az időt. Ez a szimmetrikus kompozíció az album mértani közepét is jelöli. Vajda Gergely tizenhárom perces Poszt-apokaliptikus pasztorálja az elalvás előtti zajokat, a hűtő zümmögését, a fűtőcsövek zúgását is zenébe foglalja, a kompozíció utolsó perceinek gegjeiből valamiféle optimizmus kivehető. Lise Heute improvizációs elemeket tartalmazó műve, a Du Lyrisme de L’Obscurité nem bizonyul hatásos albumzárásnak, és alulmarad a gondosabban komponált előzményekkel szemben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
