Nem szeretnénk mindjárt a gólemmel vagy Frankenstein szörnyével dobálózni, de csak a közelebbi múltból mindjárt ott a Terminátor, a Szárnyas fejvadász (jelen munka egyik ihletője), az Én, a robot, Spielberg A.I.-ja, A nő, az Ex Machina és egy egész sor anime, amelyek a technooptimizmus és -pesszimizmus egész skáláját bejárva foglalkoznak a mesterséges intelligencia témájával. Az Alkotónak nem is az a fő problémája, hogy nem sok újat tud mondani (hiszen a kultúra maga is gazdagon szőtt intertexthálózat), inkább az, hogy amit mond, előtte sokan, sokkal választékosabban elmondták már.
Az amerikai állam egy fatális MI-okozta Los Angeles-i robbanás után az egész világon üldözni kezdi a mesterséges intelligenciát és használóit, akik az Új-Ázsia nevű régióba menekülnek. Ide szivárog be az amerikai hadsereg egyik katonája fedett ügynökként, és feleségül veszi a Nirmata nevű MI-fejlesztő tudós lányát, ám egy titkos akció közben álcája lelepleződik, a nőt pedig megölik. A kutató egy új, önálló tanulásra képes fegyvert fejleszt, amely letörheti az Egyesült Államok katonai fölényét és békét hozhat embernek és gépnek egyaránt. A bökkenő, hogy a „fegyver” egy kislány, aki még növekedésben van, így képességei még nem bontakoztak ki teljesen. Gareth Edwards bőséges pátosszal és kibontatlan gondolatcsírák tömegével meséli el történetét; kínálkozna az új kétpólusú világrend, a katonai technológiai monopólium, a technológia irányításával kapcsolatos emberi felelősség kérdésének bővebb kifejtése, ám a rendezőt inkább a látvány és az akció izgatja.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
