Visszhang: film

Az Alkotó

Visszhang

Több kritika is dicsérte Az Alkotót kivételes korszellem-érzékenysége (ti. ChatGPT-ből kiinduló új MI-boom) okán, ám érdemes megjegyezni: ahogyan a kutatás és fejlesztés, úgy a filmművészet is ciklikusan visszatér bizonyos témákhoz.

Nem szeretnénk mindjárt a gólemmel vagy Frankenstein szörnyével dobálózni, de csak a közelebbi múltból mindjárt ott a Terminátor, a Szárnyas fejvadász (jelen munka egyik ihletője), az Én, a robot, Spielberg A.I.-ja, A , az Ex Machina és egy egész sor anime, amelyek a technooptimizmus és -pesszimizmus egész skáláját bejárva foglalkoznak a mesterséges intelligencia témájával. Az Alkotónak nem is az a fő problémája, hogy nem sok újat tud mondani (hiszen a kultúra maga is gazdagon szőtt intertexthálózat), inkább az, hogy amit mond, előtte sokan, sokkal választékosabban elmondták már.

Az amerikai állam egy fatális MI-okozta Los Angeles-i robbanás után az egész világon üldözni kezdi a mesterséges intelligenciát és használóit, akik az Új-Ázsia nevű régióba menekülnek. Ide szivárog be az amerikai hadsereg egyik katonája fedett ügynökként, és feleségül veszi a Nirmata nevű MI-fejlesztő tudós lányát, ám egy titkos akció közben álcája lelepleződik, a nőt pedig megölik. A kutató egy új, önálló tanulásra képes fegyvert fejleszt, amely letörheti az Egyesült Államok katonai fölényét és békét hozhat embernek és gépnek egy­aránt. A bökkenő, hogy a „fegyver” egy kislány, aki még növekedésben van, így képességei még nem bontakoztak ki teljesen. Gareth Edwards bőséges pátosszal és kibontatlan gondolatcsírák tömegével meséli el történetét; kínálkozna az új kétpólusú világrend, a katonai technológiai monopólium, a technológia irányításával kapcsolatos emberi felelősség kérdésének bővebb kifejtése, ám a rendezőt inkább a látvány és az akció izgatja.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.