Visszhang: film

Az Alkotó

Visszhang

Több kritika is dicsérte Az Alkotót kivételes korszellem-érzékenysége (ti. ChatGPT-ből kiinduló új MI-boom) okán, ám érdemes megjegyezni: ahogyan a kutatás és fejlesztés, úgy a filmművészet is ciklikusan visszatér bizonyos témákhoz.

Nem szeretnénk mindjárt a gólemmel vagy Frankenstein szörnyével dobálózni, de csak a közelebbi múltból mindjárt ott a Terminátor, a Szárnyas fejvadász (jelen munka egyik ihletője), az Én, a robot, Spielberg A.I.-ja, A , az Ex Machina és egy egész sor anime, amelyek a technooptimizmus és -pesszimizmus egész skáláját bejárva foglalkoznak a mesterséges intelligencia témájával. Az Alkotónak nem is az a fő problémája, hogy nem sok újat tud mondani (hiszen a kultúra maga is gazdagon szőtt intertexthálózat), inkább az, hogy amit mond, előtte sokan, sokkal választékosabban elmondták már.

Az amerikai állam egy fatális MI-okozta Los Angeles-i robbanás után az egész világon üldözni kezdi a mesterséges intelligenciát és használóit, akik az Új-Ázsia nevű régióba menekülnek. Ide szivárog be az amerikai hadsereg egyik katonája fedett ügynökként, és feleségül veszi a Nirmata nevű MI-fejlesztő tudós lányát, ám egy titkos akció közben álcája lelepleződik, a nőt pedig megölik. A kutató egy új, önálló tanulásra képes fegyvert fejleszt, amely letörheti az Egyesült Államok katonai fölényét és békét hozhat embernek és gépnek egy­aránt. A bökkenő, hogy a „fegyver” egy kislány, aki még növekedésben van, így képességei még nem bontakoztak ki teljesen. Gareth Edwards bőséges pátosszal és kibontatlan gondolatcsírák tömegével meséli el történetét; kínálkozna az új kétpólusú világrend, a katonai technológiai monopólium, a technológia irányításával kapcsolatos emberi felelősség kérdésének bővebb kifejtése, ám a rendezőt inkább a látvány és az akció izgatja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.