A herceg alakját éppúgy tarthatjuk a nőgyűlölet, a hideg kegyetlenség metaforájának, ahogy (talán) Juditból is lehet kotnyeleskedő Pandóra, s míg a több ezer éves monda megannyi változatát megtaláljuk a folklórban, a modern interpretációk újféle megközelítésért kiáltanak.
Ezen a vadonatúj felvételen az izraeli mezzoszoprán, Rinat Shaham énekli Juditot, Bretz Gábor pedig a Kékszakállút. Mindketten lenyűgöző vokális teljesítményt nyújtanak. Mintha a Kékszakállú megtörtebb lenne, mint máskor, utolsó szalmaszálként kapaszkodik Judit szerelmébe, Judit pedig rendületlen kíváncsisággal halad előre a palotában. Amikor az ötödik ajtó feltárul, a hatalmas zenekari robaj előtt Judit halk hangon énekel.
A Holland Rádió Filharmonikus Zenekarát a görög és orosz felmenőkkel dicsekvő amerikai karmester, Karina Canellakis vezényli: megnyerő invencióra bukkanunk az interpretációban, az együttes pedig elsőrangú színvonalon muzsikál. A kísérőfüzetben maga a karmester fedi fel értelmezését: Judit talán nem egy új feleség, hanem kérlelhetetlen halálangyal, az öt ajtó mögött pedig a Kékszakállú elzárt, fájdalmas emlékei bújnak meg. Igazolásul a szerző fiát, Bartók Pétert idézi: „Ha arra a színpadra gondolunk, aminek függönye kívül a szemhéjunk, akkor azon belül felismerhetünk egy Kékszakállút, akinek várát – életét – minden szakaszon: ifjú, felnőtt korban, élete alkonyán és éjszakáján gazdagították »feleségei«.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
