Visszhang: könyv

Deljana Maneva: Hatodik ujj

Visszhang

A tizenhat éves bolgár fiú úgy készül a találkozásra vér szerinti apjával, mint egy műtétre, amelyen muszáj túlesni.

Legutóbb Ausztriában látták egymást, amikor ő még kisgyerek volt. Aztán az anyjával Németországba költöztek, jött egy rendes, bár békaszerű német mérnök, aki hivatalosan is a fiú nevelőapja szeretne lenni. Ehhez azonban lemondó nyilatkozat szükséges az édesapától, aki állítólag lecsúszott ember, szobánként adogatja el a házát a nagybátyjának, hogy legyen miből innia. Bulgáriába érve kiderül a srác számára, hogy minden igaz, amit az anyja mondott az apjáról, de ez nem minden.

Maneva a környezetet meglehetősen puritán eszközökkel ábrázol­ja, alakjai annál elevenebbek. A leg­szimpatikusabb arc a német nevelőapa, aki megérteti a gyerekkel: a gyökereket tisztelni kell, akármilyen gyökér is némelyik. És olyan nincs, hogy az ő fölfogása és egy nagypofájú bolgár rokoné csakis két széttartó egyenes lehet. A cél elérése érdekében is muszáj alkalmazkodni, például meg lehet inni a töményet. Néhány kép a könyvből igazán emlékezetes: ahogy a fiú versenyt úszik a szálloda kerítésén át behívott bolgár lánnyal a medencében; a lány és egy alkoholista férfi sakkozni készül, fölállítják a bábukat, de csak beszélgetnek, a nyitásig nem jutnak el; a hagyományos közfürdő, ahol nagy­darab nő csutakolja a férfiakat; a tizenöt négyzetméteres szoba, egy idegenbe szakadt gyerek apai öröksége, ahol előkerülnek a gyerekkori, ismeretlen fotók. Még szép, hogy befejezetlen ez a kelet-nyugati történet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.