Visszhang: könyv

Erwin Moser: Fantasztikus jóéjtmesék

Visszhang

Zoli, a renitens kaméleon ahelyett, hogy rendes kaméleonként változtatná a színét, inkább mindig azt a színt ölti magára, amelyikhez kedve van vagy épp meglát.

A fal barnája helyett például az ég kékjét, vagy egy rikító virág pirosát. Hiába figyelmeztetik folyamatosan a társai, „Rosszul csinálod, Zoli!”, hiába tudja, hogy mi lenne a megfelelő viselkedési mód, ha az adott pillanatban mindig megfeledkezik magáról. Egy nap Leó kandúr, a hobbi-természetbúvár érkezik az őserdőbe, és észreveszi Zolit, aki épp a macsek ingének mintázatát öltötte magára. Ezt igen különösnek találja a természetjáró, így hát készít is jó sok felvételt a szabálytalankodó lényről. Amint lehet, elő is hívja a fotókat, csakhogy a képek egyikén sem látszik a különleges állat. Hogy miért? Mert Zoli a fényképek készítésekor épp a vaku színét „húzta fel”, vagyis vakító fehérré változott. „Nem is volt olyan buta ez a Zoli, igaz?”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.