Visszhang: könyv

Erwin Moser: Fantasztikus jóéjtmesék

Visszhang

Zoli, a renitens kaméleon ahelyett, hogy rendes kaméleonként változtatná a színét, inkább mindig azt a színt ölti magára, amelyikhez kedve van vagy épp meglát.

A fal barnája helyett például az ég kékjét, vagy egy rikító virág pirosát. Hiába figyelmeztetik folyamatosan a társai, „Rosszul csinálod, Zoli!”, hiába tudja, hogy mi lenne a megfelelő viselkedési mód, ha az adott pillanatban mindig megfeledkezik magáról. Egy nap Leó kandúr, a hobbi-természetbúvár érkezik az őserdőbe, és észreveszi Zolit, aki épp a macsek ingének mintázatát öltötte magára. Ezt igen különösnek találja a természetjáró, így hát készít is jó sok felvételt a szabálytalankodó lényről. Amint lehet, elő is hívja a fotókat, csakhogy a képek egyikén sem látszik a különleges állat. Hogy miért? Mert Zoli a fényképek készítésekor épp a vaku színét „húzta fel”, vagyis vakító fehérré változott. „Nem is volt olyan buta ez a Zoli, igaz?”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.