A korábban vendégfogadóként, később lakóházként, majd kelmefestő műhelyként és sütödeként működő épület – ma a Budavári Önkormányzat kiállítótere és kulturális-közösségi központja – zegzugos belső udvara különleges hangulatot áraszt, gyertya- és mobilfényben különösen. Ballonkabátos, #F jelű karszalagot viselő fiatalok sürögnek körülöttünk… Informálnak az alapszabályról, s valami óvatosság ürügyén kíváncsiskodó kérdéseket tesznek fel e speciális sétaszínházi eseményen. A háttér Ray Bradbury híres regénye: mi is a gondolatrendőrség elől bujkálva keressük a felolvasókat, akik őrzőként adják tovább egy-egy könyv tartalmát. A jelenkori disztópiában ugyanis egyre kevesebben tudnak hozzáférni bármilyen olvasnivalóhoz, sőt, üldözik az olvasókat. Így kerülünk most mi, nézők is szembe a hatalommal. Öt felolvasót kell megtalálnunk, és a rendelkezésre álló időben meghallgatni őket. A felfedezés önálló feladat, az idő szűkössége miatt nem is mindenki jut el mindegyikükhöz. A szövegek alkalmanként változnak. Most Fodor Ákos és Tandori Dezső haikuit hallottuk csellókísérettel, Szinetár Dóra Rakovszky Zsuzsa verseit olvasta fel, Szalontay Tünde pedig Gurubi Ágnes Szív utca című regényéből idézett. A Pelsőczy Réka rendezte est, bár hagy maga után némi hiányérzetet, összességében erős élmény. Aztán az esemény, amilyen vontatottan kezdődik, olyan hirtelen ér véget: sziréna szól, menekülni kell.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
