Visszhang: film

Fenevad

Visszhang

Baltasar Kormákur nemzetközi hódítóútja a túlélés tematikájára épül (Dermesztő mélység, Everest, Sodrásban); a Fenevad is ezt a palettát színesíti.

Az álla­tos horror és a túlélődráma (és a bizarr országimázsfilm) elemeit vegyítő alkotás senkinek sem fogja megülni a gyomrát; olyasmire számíthatunk, mint egy lelkiismeretesebben elkészített Netflix-film. A kiváltani kívánt fiziológiai és érzelmi reakciókat kiváltja, de látszik, hogy minden arányt az átélés teljes hiányában, laboratóriumi körülmények közt hoztak létre.

Az özvegy orvos apa (Idris Elba) két kamasz lányával New Yorkból Dél-Afrikába utazik, hogy a nemrég elhunyt anya emlékének adózzanak. Ami a gyökerekhez való megható visszatalálás lehetne, hamar rémálomba fordul, amikor egy orvvadászoktól traumatizált oroszlán kezdi terrorizálni a családot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.