Visszhang: koncert – sziget

Stromae

Visszhang

Nagyon nehéz elcsípni azt az időszakot egy előadónál, amikor már eléggé ismert ahhoz, hogy a legnagyobb színpadokon léphessen fel, de a produkción még nem látszanak a rutin unalmas jelei. Stromae azon kevesek közé tartozik, aki kétségtelenül profinak számít, ám a fellépéseiből még nem veszett ki a lélek.

Hiába látunk lépésről lépésre felépített, precíz és profi produkciót, az az átélés és színészi képesség, ahogy előadja a dalait, hitelessé és szimpatikussá teszik a tuszi származású belga énekes-dalszerzőt. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Stromae – polgári nevén: Paul Van Haver – hét év szünet után tért vissza, a köztes időben pedig depresszióval és kiégéssel küzdött, és ahogyan arról L’enfer (Pokol) című dalában vall, öngyilkossági gondolatok is megfordultak a fejében. Így azután elképzelhető, hogy a hosszú kényszerpihenő nélkül nem lett volna akkora élményben részünk, mint volt mostani fellépésén.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?