visszhang: lemez

Fontaines D.C.: Romance

Visszhang

A Sziget Fesztiválon a negyedéig telt Revolut sátor meglehetősen szomorú látványt nyújtott a Fon­taines D.C. fellépése előtt, de úgy jött ki a lépés, hogy ugyanekkor lépett fel Sam Smith is.

De így legalább egy-két fokkal elviselhetőbb volt a hőmérséklet, és a páratartalom sem kúszott a 100 százalék közelébe. Az ír zenekar pár héttel a negyedik album, a nagy váltásnak ígérkező Romance megjelenése előtt lépett fel Budapesten, és el is játszott négy ígéretes új dalt, úgyhogy a koncert óta vártuk a FDC új lemezét.

Az idén már jött egy nagy paradigmaváltó lemez egy másik posztpunk zenekartól: az Idles a Tangk című ötödik LP-jén sok újítást zúdított a rajongóira, de nem maradt adós a zúzós pillanatokkal sem. Velük ellentétben a Fontaines D.C. teljesen megújult: az első album, a 2019-es Dogrel zenei világa a régmúltnak tűnik, de még az előző Skinty Fia is teljesen eltér attól, mint amit most kapunk. Az együttes teljes mértékben újító üzemmódba kapcsolt, ugyanis imázst váltott, a Partisantól átigazolt az XL kiadóhoz, és Dan Carey producert is lecserélte James Fordra, akinek a neve legalább olyan jól cseng, ha nem még jobban. A friss hangzás jelentős mértékben az ő számlájára írható, és most már nem túlzás kijelenteni, hogy az FDC posztpunkból gitárpop zenekarrá avanzsált.

A tagok eddig sem tagadhatták le irodalmi érdeklődésüket, így a mostani szövegeket is nagymértékben befolyásolták költők, regényírók. Chatten többek között Dylan Thomastól merített ihletet, de bevallása szerint a lírai és a zenei irányhoz képest most sokkal inkább a filmek felől érkezett jelentős hatás. Alkony sugárút, Berlin felett az ég, A nagy szépség, japán anime, olasz okkult horror – a zenészek leginkább ezeket emlegetik frissebb interjúikban. Zenei oldalról olyan hatásokat neveztek meg, mint a trip hop, a nu metal, a grunge és a hiphop, amihez Chatten még annyit tett hozzá, hogy a Romance egy urbánus lemez, amelyen igyekeztek elkerülni a tipikus ír dolgokat, de ez nem jött össze teljes mértékben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.