Azzal valószínűleg kevesebben vannak tisztában, hogy Bologna és Szicília szakácsai között néha paradicsomdobálásig fajuló ellentét van – ezt állítja legalábbis a Nagyik. Bár jobb, ha mi minimum szkeptikusok vagyunk; Szicília elég nagy ahhoz, hogy meglegyen a saját gasztronómiai törésvonala, a híres helyi rizsgombóc Cataniában például hímnemű (arancino), Palermóban pedig nőnemű (arancina).
A Nagyik persze még ilyen csekély mélységig sem ereszkedik az olasz konyhaművészetben, inkább megmarad a paradicsom, pizza, lasagne háromszögében. Pedig főhőse egy olasz származású fickó, aki anyja halála után úgy dönt, éttermet nyit, amelyben kizárólag nagyik dolgoznak – így minden vendég felidézheti a mama főztjét. Az Enoteca Maria egy valódi, létező étterem Staten Islanden, ahol ma már a világ minden táját képviselő nagyik főznek. Stephen Chobsky rendezőnek pedig ez az „igaz történet alapján” címke elég is volt – úgy döntött, nem is tesz hozzá semmit. A Nagyikból akkor hiányoznak csak igazán a poénok, mikor a mondott paradicsomdobálás hivatott képviselni azokat; nincsenek hús-vér figurák, érzelmi hullámhegyek vagy -völgyek sem; még az ínycsiklandó konyhai jeleneteket is szűken mérték. Ami maradt, az leginkább egy másnapos, száraz pizzára emlékeztet – ha nincs más, megesszük, de repetázni nem fogunk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
