Visszhang: film

Isten teremtményei

  • SzSz
  • 2023. augusztus 2.

Visszhang

Szélfútta ír halászfaluban járunk, ahol a helyiek homlokára a kemény munka és a bús kilátások vetnek mély barázdákat.

A keserűen háborgó tenger a szabadság helyett csak a megkövesedett viszonyokat és a menekülés kilátástalanságát tükrözi vissza. Maga a film is olyan, mint egy évezredek óta a part közelében álló szikla: néha meg-megcsapja ugyan egy nagyobb hullám, de képtelen valamerre elmozdítani. Tovább bámul tehát a szürke közönybe, ahol egybeolvad víz és horizont.

A történet egy tékozló fiú körül gomolyog: Brian a távoli Ausztráliából tér vissza, otthon viszont nem sok lehetőség vár rá. Anyja, a helyi halászati feldolgozóüzemben dolgozó Aileen szíve megesik rajta, az ő segítségével újra tudja indítani az egykori családi osztrigafarmot. Amíg be nem indul az üzlet, a fiú kénytelen cselhez, na meg egy kis lopáshoz folyamodni. Nyomában mintha csapás csapást követne: gombafertőzés üti fel a fejét az osztrigák között, az egyik munkáslány pedig azzal vádolja Briant, hogy az egyik este megerőszakolta őt. Aileen dönteni kényszerül, meddig álljon ki fia mellett a lelkiismerete ellenében.

Emily Watson és a következő évek soros üdvöskéje, Paul Mescal derekasan kitesznek magukért, figuráik azonban képtelenek a saját lábukra állni: semmit nem tudunk meg róluk, így tetteiken is ugyanúgy keresztülfúj a szél, mint a helyszínek többségén. A Saela Davis-Anna, Rose Holmer rendezőpáros elsősorban hangulatot igyekezett teremteni, hiába didergünk azonban a szemcsés képek láttán, ha a moralitástörténetért képtelenek vagyunk izgulni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.