Visszhang: film

Isten teremtményei

  • SzSz
  • 2023. augusztus 2.

Visszhang

Szélfútta ír halászfaluban járunk, ahol a helyiek homlokára a kemény munka és a bús kilátások vetnek mély barázdákat.

A keserűen háborgó tenger a szabadság helyett csak a megkövesedett viszonyokat és a menekülés kilátástalanságát tükrözi vissza. Maga a film is olyan, mint egy évezredek óta a part közelében álló szikla: néha meg-megcsapja ugyan egy nagyobb hullám, de képtelen valamerre elmozdítani. Tovább bámul tehát a szürke közönybe, ahol egybeolvad víz és horizont.

A történet egy tékozló fiú körül gomolyog: Brian a távoli Ausztráliából tér vissza, otthon viszont nem sok lehetőség vár rá. Anyja, a helyi halászati feldolgozóüzemben dolgozó Aileen szíve megesik rajta, az ő segítségével újra tudja indítani az egykori családi osztrigafarmot. Amíg be nem indul az üzlet, a fiú kénytelen cselhez, na meg egy kis lopáshoz folyamodni. Nyomában mintha csapás csapást követne: gombafertőzés üti fel a fejét az osztrigák között, az egyik munkáslány pedig azzal vádolja Briant, hogy az egyik este megerőszakolta őt. Aileen dönteni kényszerül, meddig álljon ki fia mellett a lelkiismerete ellenében.

Emily Watson és a következő évek soros üdvöskéje, Paul Mescal derekasan kitesznek magukért, figuráik azonban képtelenek a saját lábukra állni: semmit nem tudunk meg róluk, így tetteiken is ugyanúgy keresztülfúj a szél, mint a helyszínek többségén. A Saela Davis-Anna, Rose Holmer rendezőpáros elsősorban hangulatot igyekezett teremteni, hiába didergünk azonban a szemcsés képek láttán, ha a moralitástörténetért képtelenek vagyunk izgulni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.