Hát olyat, amelyben stoppos erdőszellemek, szkafanderes könyvtárosok, valamint titokzatos időutazók, segítőkész vámpírok, hollófekete hajú kislány alakját magára öltő démonok vagy éppen szerelmes morák kavarnak? S akkor még a lidérccsirkék, repülő sárkánykígyók vagy a macskákra hasonlító koboldok és társaik elő sem kerültek.
A lényeg az, hogy nem kell tovább keresgélni, ebben a zord kötetben ott van mind! KRL, vagyis Karol Kalinowski (tán a legnépszerűbb lengyel képregényrajzoló) nemzetének sötét bestiáriumát csapta fel ihletforrásul. A szláv mitológia népei ebben a papíron fekete-fehér, amúgy paradox módon színpompás világban szerencsére nem annyira (csak kicsit) félelmetes, sokkal inkább humoros kreatúrák. Ők népesítik be Csonthalmát, ahová Karel megérkezik, hogy a helyi könyvtárosi állást betöltse. Magával hozza tízéves kisfiát, Maxot is. A hely barátságos lakóiról és magáról a helyről aztán kiderül, hogy semmi nem az, aminek látszik. És innentől egy elég nagyszabású, talán a Möbius-féle Az idő uraihoz hasonló történet bontakozik ki. Szomorú, megható, már-már nyomasztó mese, amelyet vigasztaló és szerencsére egyáltalán nem erőltetett nyelvi és képi humor old. Kellermann Viktória gördülékeny, igazán menő fordítása sokat hozzátesz a könyv nagyszerűségéhez. (Csak egy ötlet: valaki odaadhatná a nemrég megjelent Bestiarium Hungaricumot a mi Lakatos Istvánunknak…)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
