Visszhang

Scott Beck és Bryan Woods filmje az elejétől a végéig olyan, mintha egy kisgyerek fejéből pattant volna ki; de nem a varázslatos, igéző értelemben.

„Kíváncsian várjuk jövőre a második évadot”

A korral együtt haladás témája a lusta moderátorok Jolly Jokere, lévén a progresszió iránya, de még a ténye is hevesen, ráadásul parttalanul vitatható.

A zongora egyik elődje, a mindössze négyoktávos klavikord divatos és korszerű kellék volt egy 18. századi zenekedvelő családnál, így bizonyára Bachéknál is.

Két sarkalatos tételt fogalmaz meg 1927-ben Az elementáris zene című kiáltvány Kassák aktuális folyóiratában.

A fiú túl van egy szokványos partinumerán, a lány erőszakként élte meg a kényelmetlen, személytelen együttlétet.

Szabó Bálint jazzgitáros együttese 2020-ban megjelent első lemezén temperálatlan, tiszta hangolásokkal kísérletezett, a második album ennek a „piszkos” párja.

„Ez nem egy sima folytatás. Mert már senki sem csinál sima folytatásokat. Ez itt egy franchise!” – fejtegeti egyik szereplőnk, amikor néhány késelés után összeül a kupaktanács.

A 2001 óta működő zenekarban Jamie Stewart multiinstrumentalista-énekes az egyetlen állandó tag, de a szintén mindenes Angela Seo régi alkotótársnak számít.

A kötet versei szinte kivétel nélkül a múlt pontjaira és darabkái­ra fókuszálnak, még ha olykor úgy is tűnhet, hogy egészen másfelé irányul a lírai én figyelme.

Kiégés, sellők, társasjáték, tánc.

Bármennyire is szeretjük John Luther borostáját és kopott szövetkabátját, talán ideje lenne engedni a fáradt, nihilista nyomozó halálvágyának.

Josquin des Prez és Palestrina után a 400 éve elhunyt William Byrd zenéjéből készít lemezt a karvezető nélkül működő, oxfordi és cambridge-i kötődésű brit kórus.

Egyszerűbb történet tán nincs is.