Visszhang
Peel Dream Magazine
A koronavírus-járvány jó néhány felívelőben levő zenekar pályáját meghajlította, ilyen például a neo-pszichedelikus gitárzenét játszó Los Angeles-i Peel Dream Magazine is.
Mission: Impossible: A végső leszámolás
Az eddig ismert világrend felborult, valamennyi országban előretörtek a szélsőségesek, a populisták vagy épp az anarchisták, akik csábítóan egyszerű, de pusztító megoldást hirdetnek az emberiséget fenyegető komplex problémákra.
Magyary Ágnes: Testodüsszeia
„Betegnek lenni unalmas. Nem heroikus, nem tragikus, nem szerencsétlen, egyszerűen unalmas” – kezdődik a kötet.
Daveform Quintet feat. Kurt Rosenwinkel
Egy szólista ritkán hozza szóba, hogy a zenekarvezető szerzeményei roppant összetettek, sőt nehezek, de épp ettől varázslatosak.
Füst Milán: Boldogtalanok
Bodó Viktor a hagyományos színjátszás keretein belül vitte színre ezt a sokszor feldolgozott drámát, bizonyítva, hogy nem kell feltétlenül kísérleti koncepciókban gondolkodni ahhoz, hogy modern előadást kapjunk.
Brahms: Hegedű-zongora szonáták / Giovanni Guzzo, Fejérvári Zoltán
A későn érő zeneszerző 1879-ben, negyvenhat évesen komponálta első hegedű-zongora szonátáját egy itáliai utazás után.
Fountain of Youth
Attól azért eléggé lehetett félni, amikor Koltai Róbert Michael Madsennel és Vinnie Jonesszal forgatott.
The Horrors: Night Life
Amíg a 2000-es évek közepén induló gitárzenekarok többsége ellőtte a puskaporát az első egy-két lemezével, addig Faris Badwanék fokozatos javulást követően a harmadik albumukkal.
Vass Szandi: Saját [?] szoba
Virginia Woolf azonos című műve és egyéb szövegei felhasználásával, illetve a személyisége által inspirálva írta a darabot Vass, aki már előző darabjával, az Emese álmával is a női egyenjogúság problematikáját boncolgatta.
Végső állomás: Vérvonalak
A Texasi láncfűrészes-sorozat a hatodik részben mutatja be fő gonosza, Bőrpofa múltját.
Mclusky: The World Is Still Here and So Are We
A Mclusky az ezredforduló utáni noise-rock meghatározó zenekara volt.
Ellentámadás
A lövöldözős filmekben – úgy értem, amelyekben csak lövöldöznek – nyilván nem a történet, hanem a koreográfia, utána meg a díszlet számít, olykor a jelmez.