A harmóniavilág alapját az oktáv egyenlő részre hangolása adja, és túlsúlyban vannak az ötös, hetes lüktetések. A zenekarvezető szerint az első lemez (A Courteous Invitation to an Uninhabited Anabatic Prism) az ég felé törekedett, ez viszont a föld felé húz, a világzenei inspirációk azonban állandók, még ha nem is lehet világosan szétszálazni, hogy mi származik kínai, japán, indiai vagy afrikai forrásból. A zenekarvezető fretless gitárján szerpentként tekeregnek a riffek, visszhangos kórusok, sámáni ritmusok népesítik be ezt a furcsa, pszichedelikus zenei tájképet, Kováts Gergő szaxofonja, Pozsár Máté billentyűi, Hock Ernő basszusa és Porteleki Áron dobja többnyire éles, acidos hangzást teremtenek, és még az olyan költői című dalok is, mint a How I Learnt to Fly in a Dove’s Dream is kegyetlen föld alatti világokba kalauzolnak, ahol persze a sötétség az úr.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
