Visszhang: lemez

Decolonize Your Mind Society

A Second Invita­tion to an Uninterrupted Katabatic Lens

Visszhang

Szabó Bálint jazzgitáros együttese 2020-ban megjelent első lemezén temperálatlan, tiszta hangolásokkal kísérletezett, a második album ennek a „piszkos” párja.

A harmóniavilág alapját az oktáv egyenlő részre hangolása adja, és túlsúlyban vannak az ötös, hetes lüktetések. A zenekarvezető szerint az első lemez (A Courteous Invitation to an Uninhabited Anabatic Prism) az ég felé törekedett, ez viszont a föld felé húz, a világzenei inspirációk azonban állandók, még ha nem is lehet világosan szétszálazni, hogy mi származik kínai, japán, indiai vagy afrikai forrásból. A zenekarvezető fretless gitárján szerpentként tekeregnek a riffek, visszhangos kórusok, sámáni ritmusok népesítik be ezt a furcsa, pszichedelikus zenei tájképet, Kováts Gergő szaxofonja, Pozsár Máté billentyűi, Hock Ernő basszusa és Porteleki Áron dobja többnyire éles, acidos hangzást teremtenek, és még az olyan költői című dalok is, mint a How I Learnt to Fly in a Dove’s Dream is kegyetlen föld alatti világokba kalauzolnak, ahol persze a sötétség az úr.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.