Visszhang: film

65

Visszhang

Scott Beck és Bryan Woods filmje az elejétől a végéig olyan, mintha egy kisgyerek fejéből pattant volna ki; de nem a varázslatos, igéző értelemben.

Van itt minden űrhajótól a dinoszauruszokig, csak épp a valódi feszültség és az érzelmi mélység hiányzik. Mills (Adam Driver) egy távoli galaxisból, a Somaris bolygóról indul kétéves expedícióra, amelynek fizetségéből súlyosan beteg lánya kezelését fizetné. Egy kóbor meteorrajjal ütközve a krétaidőszaki Földre zuhan, hajója kettészakad, hibernált utasai pedig mind meghalnak. Már épp az öngyilkosságot fontolgatná, amikor kiderül, hogy egyetlen utas, a fiatal Koa túlélte a zuhanást. Az űrhajó távolabb földet ért felében pedig van egy működőképes mentőkapszula is, mellyel talán hazatérhetnek…

Beck és Woods nem pepecselnek holmi A majmok bolygója-jellegű csattanó-előkészítéssel (pedig ebben az esetben talán még a másolás is célravezető lett volna), rövid úton Millsre és Koára eresztik a dinoszauruszokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.