Visszhang: könyv

Pollágh Péter: Régi voltam

Visszhang

A kötet versei szinte kivétel nélkül a múlt pontjaira és darabkái­ra fókuszálnak, még ha olykor úgy is tűnhet, hogy egészen másfelé irányul a lírai én figyelme.

A versekben megszólaló hang a saját gyermekkori vagy éppen a családi, közös emlékeket kutatja, amelyek közé minduntalan beszivárog a történelmi idő is. Mindennek a tétje azonban korántsem holmi tovatűnt idill rekonstruálása, hiszen a közösség, a család emlékezetének bizonyos rétegei generációkon átívelő traumákat rejtenek: „elviszi mindkét nagyapát is lábon, / az elcsatolt apait, a besúgott anyait”. A szövegek célja az egyénen túlmutató identitás vázának felépítése.

A kötet szerkezete jól átgondolt. A különböző tematikus egységek tíz, minden szempontból nagyon különböző ciklussá szerveződnek, amelyek a visszatérő motívumok („taxiszínű szorongás”) és az akár szó szerint ismétlődő sorok („Ki nem volt már ügynök itt?”) segítségével átjárhatók maradnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.