Van egy lány, akit szülei nem szeretnek. Nem tudni, hogy miért. Talán azért, mert egymást sem szeretik – bár a gazdának hanyag, férfinak érzéketlen műmacsó egyre-másra csinálja a gyerekeket elgyötört, örömtelen asszonyának. Talán azért, mert lány, megint csak lány a másik három mellé. Talán azért, mert csendes, környezetéhez hasonlóvá koszolhatatlan ártatlansága irritálja az életek elrontásában saját felelősségükkel nem szívesen szembesülőket. Hivatkozván az ötödik, remélhetőleg végre fiúgyermek érkezésére, szülei rokonokhoz passzolják, mint egy etetni megunt kutyát – és egy új világ tárul fel a hallgatag, traumáit szégyellő (a folyamatos lelki bántalmazástól éjjel bepisil), érzéseit elfojtó, ritka örömeit megélni nem merő kislány előtt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
