A Wohltemperiertes Klavier születésével fémjelzett időszakban minden billentyűs instrumentum hatalmas fejlődésen ment keresztül, s ezért talán a mai hallgatónak sem érdektelen visszautazni az időben. Ilyesmi célja lehetett Schiff Andrásnak az új lemezzel, amelyet egy 1743-as Specken klavikord húszéves replikáján játszott fel. A hangszer a megszokottnál majdnem egy félhanggal mélyebben szól, kopogósan, valahol félúton a csembaló és a fortepiano között, de még nem képes a halk-hangos distinkcióra, ami a modern zongorát oly vonzóvá tette. Rövid Bach-darabok hallhatók a korongon – egy hattételes Capriccio, 15 invenció, 15 sinfonia, a Kromatikus fantázia és miegyéb –, s ha a hallgató egyszer megbarátkozik az őshangszer tónusával, észreveheti, Schiff mit meg nem tesz, hogy tessék. Nem a zongoristát halljuk, aki véletlenül másik hangszerhez ült, hanem a felfedezőt, aki új dologgal kísérletezik. Máshogy billent, máshogy hangsúlyoz, másfajta hangképet alkot.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
