Visszhang

Ki ne gondolt volna már arra az élete során, hogy ha egy-egy meghatározó helyzetben másképpen döntött volna, akkor vajon hogyan alakul a sorsa?

A német elektronikus tánczene alkalmi szupergroupja (Sascha Ring, avagy Apparat, illetve Gernot Bronsert és Sebastian Szary) a járvány alatti kényszerű bezártságra is reflektál új albumán.

Horváth Csaba verziójában Kalászi Zoltán és Kiss-Benedek Kristóf díszlete kifejezetten punk.

Álom, menekülés, megélhetés – ezeket jelenti az indiai filmeket sugárzó mozi a 15 éves Qodrat számára, aki felsrófolt áron, illegálisan árulja a jegye­ket az utcán.

Bár a kritikailag érinthetetlennek tűnő Radiohead a kiapadhatatlan innováció példaképe volt sokáig, az utóbbi évtized mégsem tűnt nagyon könnyűnek Thom Yorke-ék zenekara számára.

A gyerekeket megcélzó populáris kultúrá­ban csak úgy hemzsegnek az egerek.

Hány bőrt lehet még lehúzni egy ártatlan nő haláláról?

A zenetörténeti emlékezet látszólagos igazságtalansága, hogy egy-egy muzsikusfamíliából legfeljebb egy nevet jegyez meg.

A pitykések birodalmában minden van, ami a tündérmesékben: királylányok, uralkodó osztály, szolgák és számkivetettek.

Még mindig Amerikában…

S velünk itt meg mi van?

A Wilco tisztességesen összerakott, közepesen emlékezetes lemezekkel bekkelte ki a 2010-es éveket.

Jacqueline Lentzou debütáló munkája illeszkedik a közelmúlt szülői törékenységről szóló filmjeinek sorába (Az apa, Vortex, Szerelem).

Lehetett volna Az első áldozat a Fülig beléd zúgtam felemelő és szexi leszbikus párdarabja; olyasmi, amit a lányok iránt epedező lányok megérdemelnének.

„Ezt az egészet pedig, kedves barátaim, feudális rendszernek nevezzük” – magyarázza a mű a hűbéri viszonyokat a 20. oldalon, a felnőtt olvasó pedig itt már sokadszorra jön zavarba. Miért?