Értelmezésük szerint a több hónapos-éves lockdown alatt a digitális világ szinte teljesen magába szippantotta a valóságot, közben elnyelte azokat, akik a mesterséges intelligencia teremtette virtuális valóságban találtak menedékre. Az előző sorlemezhez képest hatéves szünet után elkészített új album címe egyik oldalról pusztán egy könnyen felfejthető anagramma (segítünk: Moderat 4), másrészt utal az adattúltengésbe fúló magányos Covid-hajótöröttek reménytelen helyzetére.
A hangképet leginkább a finoman adagolt melódiák, a gépi zakatolás által sugallt futurisztikus hangulat és a törékeny, ám manipulált emberi hang gondosan komponált összjátéka jellemzi. Sascha Ring is egyre jobban kiteljesedik dalszerző-előadóként: az Easy Prey-ben egyértelműen az ő énekhangja viszi a prímet, a dalok hangzása pedig nagy rajongójuk, Thom Yorke projektjeit vagy éppen a Depeche Mode izgalmasabb korszakait idézi (elég csak e lemezről az Undo Redo vagy a Doom Hype című számokra utalni). De van itt direktebb 4/4-es tánczene is, amelyek közül a Neon Rats emlékeztet legjobban a minimalista technóra. A számok többsége azonban sokkal introvertáltabb, szűkebbre szabott terjedelemben is gondosan felépített, teremtő feszültséggel teli, disztópikus szerzemény. Olyan jövőzene, amelyben pont a jövő látszik bizonytalannak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
