Visszhang: könyv

Donna Freitas: Rose Napolitano kilenc élete

Visszhang

Ki ne gondolt volna már arra az élete során, hogy ha egy-egy meghatározó helyzetben másképpen döntött volna, akkor vajon hogyan alakul a sorsa?

Vajon hányszor veszünk el a mi lett volna, ha sűrűjében? A regény a választásokról és azok következményeiről szól, egy nagyon nehéz választás apropóján: vállaljon-e gyereket az, aki sosem akart anya lenni. A könyv főhőse, Rose, kislány korától kezdve tudja, hogy nem akar anyává válni. Amikor összeköti az életét a szerelmével, Luke-kal, még a férfi is így gondolkodik, ám aztán Luke rájön, ő mégis akar gyereket. Innentől kezdve Rose kezében van a döntés: mi van, ha nemet mond, és mi van, ha beadja a derekát. Freitas kilenc lehetséges döntést és a döntés következményeként kialakult életet ábrázolja. Válással, abortusszal, rengeteg könnyel és veszekedéssel, halállal és végtelen boldogsággal, rendkívül ügyesen lavírozva az éle­tek között. De ítélkezni sosem ítélkezik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.