Visszhang: tévésorozat  

Az utolsó lépcsőfok

Visszhang

Hány bőrt lehet még lehúzni egy ártatlan nő haláláról?

Így hangozhatna a kérdés, hiszen a Peterson család tragédiáját anno az amerikai sajtó is végigkövette, illetve 2004-ben egy dokumentumsorozat is készült belőle. Az HBO minisorozatának színvonala azonban validálja a történet exhumálását.

A képviselőjelöltként is induló Michael Peterson egy vidám este után vérében fuldokolva, a lépcső alján találja feleségét, aki belehal sérüléseibe, ezzel pedig a férfi addig élt élete is véget ér. A köztiszteletnek örvendő írót ettől kezdve – a sajtó egy részének szorgalmas munkája nyomán – mindenki feleséggyilkosnak tartja, különösen, amikor indítékként a leleplezett biszexualitását jelölik meg.

A tárgyalásokat és a gyászoló mozaikcsalád történetét a sorozat készítői 2001-től egészen 2017-ig követik, így betekintést nyerhetünk egyetlen rossz döntés (legyen az akár Michaelé, akár másé) beláthatatlan következményeibe.

Először is beszéljünk a „tényekről”: az egyik, hogy a remek casting és színészi játék képes feszesre tömni egy egyébként csak félig felpumpált történetet, a másik, hogy a minőség még mindig üti a mennyiséget. A nyolcórányi játékidő alatt nem kevés önismétlés, idő-és eseménybeli kuszaság üti fel a fejét, de a lehengerlő színészi alakítások miatt nem ül le és nem is válik érdektelenné a sorozat, sőt úgy tűnik, a szolgáltató egyik legszínvonalasabb darabját készítette el Antonio Campos. Az ismerős sötétszürkés képi világ, a fajsúlyos dráma és a rétegzettség még a mostani true crime dömpingből is képes kiemelni a darabot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."