Visszhang: tévésorozat  

Az utolsó lépcsőfok

Visszhang

Hány bőrt lehet még lehúzni egy ártatlan nő haláláról?

Így hangozhatna a kérdés, hiszen a Peterson család tragédiáját anno az amerikai sajtó is végigkövette, illetve 2004-ben egy dokumentumsorozat is készült belőle. Az HBO minisorozatának színvonala azonban validálja a történet exhumálását.

A képviselőjelöltként is induló Michael Peterson egy vidám este után vérében fuldokolva, a lépcső alján találja feleségét, aki belehal sérüléseibe, ezzel pedig a férfi addig élt élete is véget ér. A köztiszteletnek örvendő írót ettől kezdve – a sajtó egy részének szorgalmas munkája nyomán – mindenki feleséggyilkosnak tartja, különösen, amikor indítékként a leleplezett biszexualitását jelölik meg.

A tárgyalásokat és a gyászoló mozaikcsalád történetét a sorozat készítői 2001-től egészen 2017-ig követik, így betekintést nyerhetünk egyetlen rossz döntés (legyen az akár Michaelé, akár másé) beláthatatlan következményeibe.

Először is beszéljünk a „tényekről”: az egyik, hogy a remek casting és színészi játék képes feszesre tömni egy egyébként csak félig felpumpált történetet, a másik, hogy a minőség még mindig üti a mennyiséget. A nyolcórányi játékidő alatt nem kevés önismétlés, idő-és eseménybeli kuszaság üti fel a fejét, de a lehengerlő színészi alakítások miatt nem ül le és nem is válik érdektelenné a sorozat, sőt úgy tűnik, a szolgáltató egyik legszínvonalasabb darabját készítette el Antonio Campos. Az ismerős sötétszürkés képi világ, a fajsúlyos dráma és a rétegzettség még a mostani true crime dömpingből is képes kiemelni a darabot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.