Visszhang: tévésorozat  

Az utolsó lépcsőfok

Visszhang

Hány bőrt lehet még lehúzni egy ártatlan nő haláláról?

Így hangozhatna a kérdés, hiszen a Peterson család tragédiáját anno az amerikai sajtó is végigkövette, illetve 2004-ben egy dokumentumsorozat is készült belőle. Az HBO minisorozatának színvonala azonban validálja a történet exhumálását.

A képviselőjelöltként is induló Michael Peterson egy vidám este után vérében fuldokolva, a lépcső alján találja feleségét, aki belehal sérüléseibe, ezzel pedig a férfi addig élt élete is véget ér. A köztiszteletnek örvendő írót ettől kezdve – a sajtó egy részének szorgalmas munkája nyomán – mindenki feleséggyilkosnak tartja, különösen, amikor indítékként a leleplezett biszexualitását jelölik meg.

A tárgyalásokat és a gyászoló mozaikcsalád történetét a sorozat készítői 2001-től egészen 2017-ig követik, így betekintést nyerhetünk egyetlen rossz döntés (legyen az akár Michaelé, akár másé) beláthatatlan következményeibe.

Először is beszéljünk a „tényekről”: az egyik, hogy a remek casting és színészi játék képes feszesre tömni egy egyébként csak félig felpumpált történetet, a másik, hogy a minőség még mindig üti a mennyiséget. A nyolcórányi játékidő alatt nem kevés önismétlés, idő-és eseménybeli kuszaság üti fel a fejét, de a lehengerlő színészi alakítások miatt nem ül le és nem is válik érdektelenné a sorozat, sőt úgy tűnik, a szolgáltató egyik legszínvonalasabb darabját készítette el Antonio Campos. Az ismerős sötétszürkés képi világ, a fajsúlyos dráma és a rétegzettség még a mostani true crime dömpingből is képes kiemelni a darabot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.