Visszhang: lemez

Kylie Minogue: Tension II.

  • - minek -
  • 2024. október 23.

Visszhang

Páratlan az az alkotói szorgalom, amely az ausztrál popikon működését jellemzi ebben az évtizedben.

A tavalyi Tension folytatásaként is felfogható, de önállóan is működő új album immár a tizenhetedik Kylie-sorlemez. A Tension II. a számos temetés után is feltámadó, folyton megújuló, sok-sok leágazásában létező diszkó, az érzékiséget és a test ritmikus mozgását középpontba állító vokális tánczene örökérvényűségét ünnepli. Ehhez pedig többnyire jól sikerült, és csak kis mértékben generikus szerzemények szolgálnak eleven illusztrációként. A felütésnek szánt Lights Camera Action elektropop/elektrohouse stíluselemei és Kylie kissé hűvös hanghordozása csak kevéssé teszik sarkossá a megszólalást, de a Taboo-val már visszatalálunk a lépkedő basszusoknak, a vonós hangmintáknak és flörtölő vokáloknak abba a mesevilágába, ahonnan a legszívesebben nem is szabadulna az ember. A Kiss Bang Bangtől a Diamondson át a Dance to the Musicig szabályos diszkó-house stílusgyakorlatot hallunk, amely egy pillanatra sem próbálja meg kizökkenteni vagy felkavarni a befogadót, legalábbis, ha eltekintünk a néha túlzásba vitt énekhang-manipulációtól. S amikor fülünk már megszokná Kylie amúgy megunhatatlan hangját és szolid önismétléseit, jönnek a kollaborációk, amelyek között néhány frissebb hatású szerzemény is akad. The Blessed Madonna némileg elevenebb ütemeket rak az Edge of Saturday Night alá, Bebe Rexhával és Tove Lóval remek, szexi triót alkotnak (My Oh My), a Sia lemezéről már ismerős Dance Alone pedig tökéletesen ötvözi a két előadó erényeit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.