Visszhang: lemez

Kylie Minogue: Tension II.

  • - minek -
  • 2024. október 23.

Visszhang

Páratlan az az alkotói szorgalom, amely az ausztrál popikon működését jellemzi ebben az évtizedben.

A tavalyi Tension folytatásaként is felfogható, de önállóan is működő új album immár a tizenhetedik Kylie-sorlemez. A Tension II. a számos temetés után is feltámadó, folyton megújuló, sok-sok leágazásában létező diszkó, az érzékiséget és a test ritmikus mozgását középpontba állító vokális tánczene örökérvényűségét ünnepli. Ehhez pedig többnyire jól sikerült, és csak kis mértékben generikus szerzemények szolgálnak eleven illusztrációként. A felütésnek szánt Lights Camera Action elektropop/elektrohouse stíluselemei és Kylie kissé hűvös hanghordozása csak kevéssé teszik sarkossá a megszólalást, de a Taboo-val már visszatalálunk a lépkedő basszusoknak, a vonós hangmintáknak és flörtölő vokáloknak abba a mesevilágába, ahonnan a legszívesebben nem is szabadulna az ember. A Kiss Bang Bangtől a Diamondson át a Dance to the Musicig szabályos diszkó-house stílusgyakorlatot hallunk, amely egy pillanatra sem próbálja meg kizökkenteni vagy felkavarni a befogadót, legalábbis, ha eltekintünk a néha túlzásba vitt énekhang-manipulációtól. S amikor fülünk már megszokná Kylie amúgy megunhatatlan hangját és szolid önismétléseit, jönnek a kollaborációk, amelyek között néhány frissebb hatású szerzemény is akad. The Blessed Madonna némileg elevenebb ütemeket rak az Edge of Saturday Night alá, Bebe Rexhával és Tove Lóval remek, szexi triót alkotnak (My Oh My), a Sia lemezéről már ismerős Dance Alone pedig tökéletesen ötvözi a két előadó erényeit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.